alkonyunk almunk
ágyra cseréljük
keszkenő-meseálom
lebben a télre
(hatalom)
hosszabb a mámor
rövidít étel
csöndet rebegünk
fényévnyi ébren
(kalács)
fodroz az ajkunk
tengerhajókkal
szeretlek-et
legyűrnek kémek
(Ikrek)
sírkő ragyog
szél nehezéke
fénykoszorúk
(téma)
hallok reménnyel:
élj!-feketében
merülve mély kút
holdhűvösébe
(ima)
volt igazából
bolyhul a szégyen
(széltél)
mégsem vagy máris
zöngd kalamáris
mézvirág szőnyegeken
(szájüreg)
arany és/
vagy vér
örök itt!
(génidő)
(Magyar Napló, 2004. július)
Szóljon hozzá!