Ellököm magam a talajtól, a hajamba belekap a szél. Szinte repülök, egyre magasabbra, a nevetésemtől visszhangzik az udvar. A ragyogó kék eget figyelem, a madarakat, én is egy vagyok közülük, a végtelenbe repülök. Elképzelem, hogy a többi madár mind velem van, oltalmaznak, védenek, közéjük tartozom. Nem vagyok többé egyedül.
Bertalan bácsi nagyot lök a hintán, kacagva repülök az ég felé. Már átlátok a kerítés felett is, a többi gyerek labdázik, biciklizik, szaladgál a kerítés túloldalán. Szinte mindenkit ismerek látásból, együtt táborozom velük már sok-sok nyár óta.
Minden táborban mások vagyunk, vad indiánok, harcos vikingek, hercegek és hercegnők, világuralomra törő titkos rend. Szeretek elveszni ezekben a szerepekben, a tábori nevemet is sokkal jobban szeretem, mint az igazit.
Magasabbra, Angyalka!
A szél magával ragad, először le, aztán ismét fel, Bertalan bácsi löki a hintát, a fülemben zúg a többi gyerek nevetése, a szívem megfájdul egy pillanatra, inkább becsukom a szemem, úgy hintázok tovább. Kár, hogy nem lehetek velük, kár, hogy ezen a nyáron sem lesznek barátaim. De Bertalan bácsi azt mondta, nekem nem is kellenek barátok, hiszen sokkal okosabb vagyok, mint a többi kislány. Azt mondta, nem ismer még egy olyan gyereket, aki tizenegy évesen már úgy beszél és úgy gondolkodik, mint egy komoly érett felnőtt nő.
Szeretem, amikor Bertalan bácsi megdicsér, sokkal szebb dolgokat mond nekem, mint anya és apa, néha még a fejemet is megsimogatja. Ha anyához szeretnék odabújni, mindig elhúzódik, azt mondja, ne nyalakodjak, apához pedig nem is mernék odamenni, nem akarok büntetést kapni azért, mert megzavartam. Soha nem értettem, hogy lehet az, hogy apa és Bertalan bácsi jóban vannak.
Én mindig itt leszek neked, Angyalka.
Mindig ezt mondja, és amikor ezt mondja, legszívesebben csak nevetnék és nevetnék és nem hagynám abba, vagy Bertalan bácsi nyakába borulnék, és soha nem engedném el.
Megállítja a hintát, a varázslat véget ér, de a következő varázslat nemsokára úgyis elkezdődik.
Készen állsz a beavatásra?
A szívem felkúszik a torkomba, ott dobog tovább. Minden évben beavatnak néhány gyereket, akik onnantól parancsnokokká válnak. Ezekben a táborokban nem az számít, hányadik osztályos vagy, hanem hogy megtörtént-e már a parancsnoki beavatásod. És eddig soha nem avattak be lányt. Bertalan bácsi azt mondta nekem, eddig azt hitte, a fiúk jobban tudnak titkot tartani. De aztán rájött, hogy én más vagyok. És én be fogom bizonyítani, hogy nem tévedett. Bármi fog is elhangozni a beavatottak gyűlésén, senkinek sem fogok beszélni róla soha az életben.
Bertalan bácsi megfogja a kezem, elindulunk a beavatottak kunyhója felé.
Gyere, Angyalka, megsúgok neked egy titkot. De biztosra kell mennünk, hogy nem hallja senki más.
A sportcipője orrát figyelem, megpróbálok vele egy ütemre lépni. Akár a világ végére is követném.
Hozzászólások