IDŐTLENÜL
Lengőteke létemben tengtem
Lengtem mint a szél szanaszét
Szédültem jobbra meg balra
Vakon vetődtem árnyékaimra
Őrült szerelmekkel ütköztem
Véres sebhelyeket hagyva
A saját pórázomon lógtam
Mindent megúsztam, csak
Azt a ribanc időt nem tudtam
Úgy igazán fejbe kólintani
Hogy ne tudjon bólintani:
Welcome in the never more
Vígan lengett lézengő létem
Már minden bábut levertem
Kinevettem a hulló perceket
Ám most újra egy bölcs nő
A rúzsos, miniszoknyás idő
Bölcsőjében heverek vígan
A sáros zavaromba ragadt
Talicskámban – Zabolátlan
Szóljon hozzá!