Időtlenül •

Szépirodalom - vers

Időtlenül

 

IDŐTLENÜL

 

     Lengőteke létemben tengtem

      Lengtem mint a szél szanaszét

       Szédültem jobbra meg balra

        Vakon vetődtem árnyékaimra

         Őrült szerelmekkel ütköztem

          Véres sebhelyeket hagyva

           A saját pórázomon lógtam

            Mindent megúsztam, csak

            Azt a ribanc időt nem tudtam

           Úgy igazán fejbe kólintani

          Hogy ne tudjon bólintani:

         Welcome in the never more

        Vígan lengett lézengő létem

       Már minden bábut levertem

       Kinevettem a hulló perceket

        Ám most újra egy bölcs nő

         A rúzsos, miniszoknyás idő

          Bölcsőjében heverek vígan

           A sáros zavaromba ragadt

            Talicskámban – Zabolátlan

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink