Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 103.

Tisztelt Olvasók!

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot. A sorozat történetében folytatom azt a múltidézést, amelyben az Arcanum nevű, előfizetést igénylő Digitális Tudománytárban megtalálható helyi sajtóból is idézek, főként a Dunántúl és a Pécsi Napló napilapokból.

 

1934: a színházi évad zárása (hetedik rész)

Pécsi Nemzeti Színház 1920-as évek (Forrás: Régi Pécs)

„Szolgálati közleményként” írom le, hogy az utolsó, hosszabb részt is a konzervatív-katolikus „Dunántúl” „Színház” és „A színházi iroda hírei” rovatainak idézésével folytatom, és a benne szereplő személyek adatainak rögzítését – hasonlóan a többi részhez – egy következő fejezetben közlöm majd. Most pedig lássuk az 1934. május 12.-i, szombati szám folytatását.

„Fehérvári huszárok – filléres helyárakkal. Az évad utolsó filléres helyárú előadása szombaton délután 5 órakor a Fehérvári huszárok.

Jávor Pál fellépései a pécsi Nemzeti Színházban (sic!). Az évad utolsó két napjának szenzációja Jávor Pál, a budapesti Vígszínház kiváló művészének vendégfellépése. Jávor Pál szombaton este Hunyady Sándor Aranyifjú című színjátékának főszerepében, és vasárnap este fél 9 órakor az Amikor a kislányból nagylány lesz hangulatos operettben játssza a főszerepet. Az Amikor a kislányból nagylány lesz vasárnap esti előadása a színtársulat utolsó előadása.

Eltörött a hegedűm. Vasárnap délután 3 órakor filléres helyárakkal kerül színre az Eltörött a hegedűm operett első rendű szereposztásban. Legdrágább hely 90 fillér.”

Hunyady Sándor fiatalon
(Forrás: Wikimédia)

A „Dunántúl” 1934. május 13.-i, vasárnapi száma következik. Az első hír egy előadás-értékelés, amely a talányos „(K)” monogramot viseli. „Jávor Pál az Aranyifjúban. A szezon utolsó két előadását Jávor Pál vendégszereplésével tette érdekessé és vonzóvá a színház igazgatója. A legnépszerűbb magyar filmsztár és a prózai darabok szimpatikus amorozója Hunyady Sándor Aranyifjújában lépett fel ma este. A drámai feszültségű, helyenként izgalmas levegőjű darab címszerepében kitűnően érvényesült Jávor Pál nagyvonalú alakító művészete.

A halk szavú szerelmestől a szélhámos, számító fezőrig (kalandorig), és a gyilkosság gyanújába keveredett gigolóig (dzsigolóig-selyemfiúig) hibátlan lelki portrét rajzolt az erkölcsileg züllött aranyifjúról. A közönség melegen ünnepelte a kiváló vendégművészt, aki a film után a színpadon is meghódította a pécsi közönséget. Az együttesről is csak jót írhatunk, különösen Szendrey Júliáról, aki ez alkalommal először játszotta a női főszerepet azzal a közvetlenül ható bájjal, finomsággal, és az átélés őszinteségével, amely minden alakítását megnemesíti.” Eddig az idézet, de most folytatom a rovatok fölidézését.

„A diákhely hálája. Kedves kis esetet meséltek ma a színészek Erdődy Kálmán pénteki búcsúestjével kapcsolatban. A népszerű művészt a taps és ünneplés mellett ajándékokkal is elhalmozták. Annyi virágot, babérkoszorút kapott, mint egy békebeli primadonna. Volt az ajándékok között egy pálmalevélhez kötött fehér doboz is, amit kollégái jelenlétében izgatottan bontott fel a mindig vidám táncoskomikus. A dobozban egy arany pecsétgyűrű csillogott, mellette egy levél, amelynek szövege könnyeket csalt Erdődy (Kálmán) szemébe.

A diák állóhely névtelen és mindig lelkes publikuma írta a közvetlen hangú sorokat: ’Kedves Művész Úr! Fogadja el tőlünk ezt a csekélységet hálánk és szeretetünk jeléül.’  De volt a levél mellett egy hivatalos bizonyítvány is, amit az ékszerész állított ki.

Jávor Pál
(Forrás: Nemzeti Digitális Archívum)

Az ünnepi percek után harsogó kacagás töltötte be a színész öltözőt, amikor valaki felolvasta a maga nemében eredeti igazolást arról, hogy a gyűrű nem holmi értéktelen utánzat, hanem valósi 14 karátos arany. Meg is jegyezte rögtön az egyik rosszmájú kolléga: – Ami biztos, az biztos. Legalább nem érhet kellemetlen meglepetés a zálogházban. Erdődy (Kálmán), aki közben ujjára húzta a gyűrűt, és úgy gyönyörködött benne, nevetve tiltakozott: – Gyerekek, ettől sohasem válok meg. Még ha kenyérre kellene, akkor sem viszem a zaciba. Ez színészpályám legkedvesebb ajándéka… És boldogan ment a színpadra, ahol az Utolsó Verebélyi lány Bercijét fergeteges tapssal köszöntötte a közönség…”

„A Zsongor és Csilla, Keserű János pécsi vonatkozású történelmi drámájának az idény végére tervezett bemutatója a színi évad megrövidülése miatt elmaradt. Azonban az értékes dráma, amely megérdemli, hogy a közönség teljesen felkészült, szép előadásban ismerje meg, a nagykanizsai idézés alatt is foglalkoztatja az igazgatót, ki rövidesen alkalmat talál arra, hogy a Zsongor és Csilla ősi legendáját bemutassa.

Vasárnap a pécsi Nemzeti Színház (sic!) három utolsó előadása. Eltörött a hegedűm – vasárnap délután 3 órakor. Ez a szép zenéjű, hangulatos magyar operett sok gyönyörűséget szerzett már a színházszerető közönségnek, s az a rokonszenv, amely a műsoron végig kísérte az Eltörött a hegedűm előadásait, indokolttá teszi, hogy az utolsó délutáni – 90 filléres helyárú – előadáson még egyszer kellemes szórakozást nyújtson.

Erdődy Kálmán
(Forrás: Fortepan)

Diákszerelem – Harczos Irén búcsúja. A pécsi Nemzeti Színháznak évek óta elragadó kedvességű üdvöskéje, Harczos Irén, aki sok-sok tomboló operett- és prózai siker központjában ragyogott itt működése alatt. Művészete a természetes, szívbe markoló közvetlenség, amivel szerepeinek minden alakjából az élet melege sugárzott. Igazi volt a mosolygása, lelkéből fakadtak a könnyei. Betegségében a pécsi közönség szerető aggodalma kísérte, egészséges visszatértén mindenki örvendett.

Ő a színpadnak legbuzgóbb munkása, aki önfeláldozó fáradsággal, minden idegszálával a színpadot szolgálja, s ezért minden operett és minden próza, amelyben szerepet játszott, kimagasló sikert jelentett. Harczos Irén most, hogy a társulat befejezi évadját, ma, vasárnap délután 6 órakor búcsúzik a legbájosabb diák operettben, a Diákszerelem főszerepében. Ez az előadás, amelyben alkalma lesz a közönségnek kedvencét ünnepelni, bizonyára feledhetetlen lesz a közönségnek és Harczos Irénnek is egyaránt.

Jávor Pál vendégfelléptével – Amikor a kislányból nagylány lesz – a társulat utolsó előadása. Vasárnap este fél 9 órakor mond búcsút a társulat Pécs közönségének. Ez az előadás nemcsak azért lesz ünnepi hangulatú, mert utolszor gördül fel a függöny, s megható áhitat vesz erőt színpadon és nézőtéren, de azért is, mert az ország első szerelmes hőse, Jávor Pál, a filmek vásznáról már országszerte ismert és kedvenccé vált művész, a budapesti Vígszínház kiváló tagja lép fel az operettben.

A tegnap esti szereplése az elismerések tapsos kifejezésének szakadatlan láncolata volt, amikor drámai erejének mélységes lelkiségéből fakadó átérzése váltott ki viharos hatásokat. Ma este ebben a bájos operettben új oldaláról ismerjük meg Jávor Pált, aki e két fellépésével bizonyára meghódítja a pécsi közönséget, amely a jövő évadban is szeretettel várja vendégszereplését a pécsi színpadon.”

Harczos Irén (Forrás: Wikipédia)

Két idézettel zárom a részt, az egyik a „Dunántúl” 1934. május 13.-i, a másik pedig a május 15.-i számában látott napvilágot. Elolvasásuk után kiderül, miért döntöttem így. „A színház vezetőségének köszönete a közönséghez. A pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Fodor Oszkár a maga és a társulat nevében – ez úton is – hálásan köszöni a pécsi közönség megértő és hathatós támogatását. Az a meleg ragaszkodás, mely még ezekben a nehéz időkben is biztosította a társulat zavartalan művészi munkáját, arra ösztönzi az igazgatót és társulatát, hogy a jövőben is fokozott ambícióval, lankadatlan hivatásszeretettel szolgálja Pécs közönségének színházkultúráját.”

Most pedig jöjjön a másik. „Elmentek a színészek. A nyolchónapos színházi szezon véget ért. A színészek, mint vándormadarak, elköltöztek, hogy egy másik városban teljesítsék nemes hivatásukat: a kultúra, az irodalom szolgálatát. A mecsekalji város szürkébb lesz néhány hónapig, mert elmentek azok, akik mosolyt loptak az arcukra, neveltettek, szórakoztattak, és néha könnyeket loptak szemünkbe. Elment a vidám színészgárda, és nem tagadjuk, csendesebb lesz nélkülük a város, és hiányérzetet hagytak maguk mögött.

A búcsúzás meleg, őszinte és baráti volt. Sőt ennél is több, ígéret volt, ígéret a színház részéről, hogy kiforrottabb erőkkel, a hivatás még lelkesebb szolgálatával térnek vissza, és ígéret a közönség részéről, hogy azzal a szeretettel várja vissza őket, amilyen barátsággal gondol most rájuk. A vasárnapi előadások is a megértő szeretet jegyében peregtek le. Az utolsó ünnepélyes találkozás volt ez a színészek és a közönség között.

Fodor Oszkár (Forrás: 100 pécsi évad 1995 – A szerző fotója)

A kora délutáni előadáson a prózai együttes búcsúzott nagy sikerrel. A hat órai és az esti előadásoknak Harczos Irén volt a középpontja. A kitűnő, egészen eredeti játékstílusú színésznő felejthetetlen perceket szerzett a színházat zsúfolásig megtöltő tisztelőinek. Vidámsága, jókedve betöltötte a színpadot. Volt is lelkes taps, és percekig megállt az előadás, amikor Harczos Irén virágerdő közepén megjelent a színpadon.

Az esti előadáson meg Jávor Pálnak volt kirobbanó sikere. A vendégművész éppen olyan elegáns, hódító bonviván volt, mint amilyen nagyszerű drámai színésznek ismertük meg. A közönség kérésére el kellett énekelnie az Ida regénye slágerdalát, s ezzel a kedves kis betétszámmal frenetikus tapsvihart aratott.

De a társulat többi tagja is elemében volt. Halmozták a tréfát, jókedvet, talán, hogy ne lássuk meg szemükben a búcsúzás könnyét. Játszottak, nevettettek, hangulatos estével búcsúztattak…

A színház kapuja bezárult, és ma délben elvitte a vonat a mindig bohémes (sic!) jókedvű színészeket. Szegényebbek lettünk egy színfolttal, de gazdagabbak egy szép emlékkel, ami az elmúlt szezon forró estéihez fűződik.”

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.