nyakörve rajtam
láncán téblábolok
mögém kerülök megint,
befejezetlenek kísérik nyomom.
* * *
az idő
háremében
talpamban
halálos
tövissel
táncolok
győztesen
vonul át,
meg át
ellenálló
testemen,
hiába
ültetett
cserepeimbe
szobát
benövő
fényeket
világra
táruló
ablakom.
* * *
a versekben
utazó
időalagútban
araszol
* * *
Szóljon hozzá!