Honfoglalásainkból kinőve
szövi az idő szemfedőnket,
rögök és férgek hogy lesik,
szánalmas testünket éhezik.
Felejtésre ítélt lábnyomunk,
elhalványul a vásznakon,
a léten túl végleg megszűnik,
zuhanás nem töri csontjaink.
Legyen Ön az első hozzászóló!
This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.
Szóljon hozzá!