Erdő Péter: Őszentségétől megtanultuk, hogy kell együttműködni nagy célok érdekében

Erdő Péter bíborossal az Eucharisztikus Kongresszus után, 2021. október 14-én, Budapesten a K50 Rendezvény és Hotel Központban beszélgettünk.

Eminenciás uram! Mikor a Fülöp-szigeteken kihirdette őszentsége, hogy Magyarországon lesz az 52. Eucharisztikus Kongresszus. Mit gondolt, őszentsége ide fog jönni?

Ez akkor még egyáltalán nem látszott biztosnak. Nyilván, ilyenkor hozzátartozik a szervezés protokolljához, hogy meghívjuk a Szentatyát. Azt, hogy személyesen is eleget tesz a meghívásnak, azért sem gondoltuk biztosra, mert a Fülöp-szigeteken a pápa tett egy apostoli látogatást, gyakorlatilag fél évvel korábban, mint ahogy a kongresszus volt. Ebből kifolyólag azt gondoltuk, hogy ez egy bizonytalan kérdés, de azért reménykedtünk valahol, hogy Budapest közelebb van, hátha mégiscsak eljön.

Mikor volt az időpont, amikor úgy érezte eminenciás uram, hogy 50 százaléknál nagyobb a valószínűsége a látogatásnak? Megmondom őszintén, hogy én akkor éreztem ezt, mikor Piero Marini érsek a Hilton Szállodában olyan pozitívan szólt, hogy ő mindent el fog követni, hogy idejöjjön a Szentatya.

Biztos, hogy ennek is szerepe van. Én személyesen úgy gondolom, hogy 2020. január-februárban járt Áder János államelnök úr a pápánál, majd pár héttel később jómagam is bekéredzkedtem hozzá, és erősítettem azt, hogy milyen nagy szeretettel várjuk és milyen nagy öröm és megerősítés lenne nekünk, ha személyesen eljönne. Azt is jeleztem, hogy nem vagyunk messze Rómától. Ezt követően már tavasszal elkezdődött a szervezés, de a döntés még nem volt bejelentve. Ekkor jött a Covid-járvány híre, minden megállt, sőt el kellett halasztani magát a kongresszust is. Ezért aztán, amikor az idén tavasszal az oltások következtében kezdett stabilizálódni a helyzet, akkor indultunk meg az újratervezéssel, a kérés megismétlésével, és bizony nekünk is az volt igazán a döntő hír, amikor Irakból visszafelé a repülőn azt mondta a Szentatya, hogy jön Budapestre.

Óriási szerepe volt August Blum nuncius úrnak is.

Neki mindig szerepe van ilyenkor. Ő közvetített a szentszék és a magyar egyház között. Azt hiszem, hogy az ő esetében ez személyesen érzelmi kérdés is, hiszen magyar gyökerei vannak, szeret szimpátiával viseltetni irántunk, ugyanakkor neki Budapest volt az utolsó állomáshelye. Ő már áprilisban betöltötte a 75 éves korhatárt, de megkérték őt, hogy tartson ki, mert a pápalátogatásnál mégiscsak neki kell itt lenni, aki Afrikában már több pápalátogatást szervezett. Így ebben az értelemben is számítottak rá.

Utolsó gondolat, amiről szeretnék kérdezni. Nagyon fontos volt számunkra a szentatya ittléte. Veres András püspök atya is mondta, hogy tíz évre való muníciót kapott a katolikus egyház. Mit tart a legfontosabbnak bíboros atya, hogy föl tudja használni a katolikus egyház Őszentségének itt eltöltött idejét?

Elhangzott tanítás a Szentatyától, de a teológiai munka kongresszusát is említhetném. Ennek az ökumenikus vonatkozásai is. fontosak, Aztán a tapasztalat, a művészet, a zene, az alkotások, amelyek ebből az alkalomból születtek és bekerülnek majd a használatba. Aztán megtanultuk, hogyan kell együttműködni nagy célok érdekében. Vagy a családi nap. Sok olyan rendezvény, sok olyan találkozó, a szentségimádásunk gyakorlata, amit azt hiszem, hogy érdemes lesz a következő években is folytatni. A plébániai megújulás folyamata. Ezek, azt hiszem, hogy most már a pasztorális tervezésünk részévé vált.

Nagyon szépen köszönöm!