Május első napjaiban természetesen továbbra is a frontokról szóló hírek játszották a főszerepet az egyéb nemzetközi események mellett, ezt követte jelentőségében a hazai belpolitikai hírek közlése. Témánkhoz kapcsolódóan ez utóbbiak közül a következőket emelem ki – zárójelben a megjelenés dátumával. „A miniszterelnök (Sztójay Döme) is megjelent a budapesti birodalmi németek május elsejei ünnepén.” (Május 2. kedd.) Újabb lapbetiltások” – „Feloszlattak két fővárosi egyesületet” (Május 3.) „Be kell jelenteni a megszűnt lapok papírkészletét” – „Lemondott a Magyar Élet Pártjának vezetősége” „Az ügyek vitelére 3 tagú bizottságot választottak” „Erkölcsi, anyagi és összeférhetetlenségi szempontok alapján felülvizsgálják a párttagok tevékenységét” (Május 4.) A helyi hírek közül a következő tartozik ide. „Melegen ünnepelték Nikolits Mihály főispánt a vármegye kisgyűlésén.” (Május 3.)
Mivel hétfőn sohasem jelent meg a lap, a hónap első megjelenési dátuma május 2. kedd volt. Itt mindjárt zsidóságra vonatkozó országos rendeletet találunk, „Zsidóknak tilos nyilvános fürdőkbe járni” címmel, amely így hangzik – előző napi keltezéssel. „A hivatalos lap keddi száma közli a belügyminiszter rendeletét, amellyel a sárga csillag viselésére köteles zsidókat általánosságban eltiltja a nyilvános fürdők látogatásától. A rendelet felhatalmazza a törvényhatóság első tisztviselőjét, hogy egyes nyilvános fürdőkre vonatkozóan megengedhessék, hogy a fürdőt a zsidók meghatározott napokon, meghatározott órákban látogathassák. Végül kimondja a rendelet, hogy a tilalom nem vonatkozik az olyan nyilvános fürdőkre, amely kizárólag a zsidók használatára szolgálnak. A rendelet a tilalom megszegését kihágásnak nyilvánítja.”
Ebből is látszik, mindenre gondolt a Sztójay-kabinet, mögötte a náci katonai hatalommal, de az is, hogy az elkülönítés, a gettósítás formájában újabb megpróbáltatás vár a pécsi-baranyai zsidóságra is…
Fővárosi és nagyváradi, zsidókra vonatkozó híreket találunk ugyanis a „Nagyváradon már kijelölték a ghettó (sic!) helyét” című, május 3.-án, a Budapesti Értesítőben napvilágot látott rendelet következő napi közlésében. „A főváros lakásügyi ügyosztálya közli: Arról, hogy a fővárosban hogyan és hol különítik el a zsidókat, és melyek lesznek a kijelölt házcsoportok, illetve utcák, részletes döntés még nincs. Lakásügyben érvényben vannak a már kiadott rendelkezések, és ezért nem igényelhetnek Budapesten lakást olyanok, akik 1939 ősze előtt nem laktak a fővárosban, vagy akiknek akár főbérleti, akár albérleti lakásuk van.
Nagyváradról jelenti az MTI (Magyar Távirati Iroda). – A polgármester falragaszokon közölte, hogy a zsidókat a városban zárt területen helyezik el. Az orthodox (sic!) zsinagóga környékén, nagyjából a tűzoltó-laktanya, a nagypiac és az úgynevezett Kommendás rész között laknak ezentúl a zsidók. A Ghettót 2 méter magas palánkkal veszik körül, a város felé néző ablakokat pedig bedeszkázzák. A ghettóból csak 8 és 10 óra között lehet eltávozni. Gyapay (László) helyettes polgármester öt tagú bizottságot alakított, amely végzi a körülbelül 30 ezer zsidó személyes ügyeit. Előreláthatóan négy nap alatt lebonyolítják az átköltöztetést.”
A fővárosból, május 4.-i keltezéssel jelentette az MTI, amelyet 5.-én közölt a pécsi újság. „– Az 1939. IV. törvénycikk, az úgynevezett zsidótörvény, annak idején igen bonyolult szabályokat állapított meg a zsidó fogalmának meghatározására, úgyhogy azelőtt sok esetben alig lehetett eldönteni valakit illetően, hogy zsidónak, vagy nem zsidónak minősül-e. Ezzel szemben az 1944. március 22. óta kiadott zsidó rendeletek tiszta faji alapra helyezkedve, egészen világosan állapították meg a nem zsidók és zsidók fogalmának körét. Csupán egyetlen kérdésben, a két nem zsidó és két zsidó nagyszülővel bíró személyek, az úgynevezett félvérek esetében mutatkozott a gyakorlatban bizonyos ingadozás.
(Forrás: Nagyváradi Múzeum-Maszol)
Illetékes helyen nyert tájékoztatás szerint a félvérek minősülése szempontjából a jogi helyzet a következő: 1. Azoknak a félvéreknek, akik minden vonatkozásban nem zsidóknak minősülnek, tehát semmiféle korlátozás alá nem esnek, két kategóriája van:
a.) Az egyik kategóriába azok a félvérek tartoznak, akiknek zsidó származású szülőjük is, már a nem zsidó származású szülővel kötött házasságkötés idejében keresztény volt. Az ilyen félvér, aki tehát nemcsak maga született kereszténynek, hanem zsidó szülője is, már házasság kötése előtt keresztény volt, minden egyéb körülményre tekintet nélkül, teljes jogú nem zsidónak minősül. Teljes jogú nemzsidó az ilyen félvér tehát még akkor is, ha zsidó származású házastársa van, vagy volt.
b.) A másik félvér kategóriájába tartozik, aki maga ugyan kereszténynek született, vagy élete 7. évének betöltése előtt kereszténnyé vált, de zsidó származású szülője vagy egyáltalán nem, vagy csak házasságának megkötése után, később tért át keresztény hitfelekezetbe. Ez a kategóriájú félvér azonban csak akkor minősül teljes jogú nem zsidónak., ha sohasem kötött házasságot zsidóval, vagy akár olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője izraelitának született.
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)
Míg az a.) kategóriájú félvérek esetében, az általa kötött házasságának nincs jelentősége, addig a b.) kategóriájú félvért zsidóval, vagy részben zsidó származású nem zsidóval való házasságkötése zsidóvá teszi, még akkor is, ha a házasságot felbontották, vagy a házasság az egyik házastárs halála folytán megszűnt. 2. Az a.) és b.) pont alá nem tartozó félvérek, tehát azok, akik csak 7. életévük betöltése után lettek keresztények, zsidónak minősülnek.
A zsidó 3 ezer pengőt meghaladó készpénzét köteles zárolt számlára befizetni.
… Az 1600-1944. M. E. számú rendelet 8. §-a úgy rendelkezik, hogy a zsidó 3 ezer pengőt meghaladó készpénzét köteles a rendeletben meghatározott módon zárolt számlára befizetni. Ez a rendelkezés a zsidónak nemcsak az 12600-1944. M. E. számú rendelet értelmében megtett vagyonbejelentés idején fennállott készpénzkészletre vonatkozik, hanem bármilyen címen ezután birtokába jutó készpénzre is fennáll. Illetékes helyről nyomatékosan felhívják a figyelmet arra, hogy amennyiben a zsidók kezében levő készpénz összege bármikor az előbb megjelölt összeget meghaladná, az említett zárolt számlára haladéktalanul fizessék be.
A rendelet végrehajtását a hatóságok ebben a vonatkozásban is szigorúan ellenőrizni fogják, és az ellene vétőket a büntető eljárás folyamatba tétele mellett internálják, és a készpénzt, amelyre nézve letétbe helyezési kötelességét elmulasztották, elkobozzák.”
Ha számba veszem ennek a résznek a tartalmát, a következőket írhatom le: korlátozták a zsidók nyilvános fürdőbe való járását. Ugyan a fővárosban még nem, de az ország keleti felében, Nagyváradon már fölállították a gettót, amely a leírás alapján a legkevésbé sem minősült vonzó helynek – hogy nagyon finoman fogalmazzak.
Az 1939-es zsidó-törvényt „pontosították,” amely tovább szűkítette a kedvezményezettek körét, ráadásul a zsidók által birtokukba tartandó pénzösszeg fölső határát 3000 pengőben szabták meg. Mondanom sem kell, mindegyik rendelkezés megszegőit nagyon szigorúan bűntették, másként szólva a törvény teljes szigorával sújtott le rájuk…
És akkor még nem szóltam a pécsi zsidóságot sújtó újabb megkülönböztető helyi véghatározatokról, amelyeket szintén ezekben a napokban közöltek. A következő részt ugyanis ezekkel fogom kezdeni majd…
(Forrás: Neokohn)
Az újság szellemiségére álljon végül itt egy jellemző példa, amelyet május 5.-én olvashattak a helybéliek a „Das Reich” című birodalmi hetilap közlése alapján: „(Dr. Joseph) Göbbels írja: A visszavert invázió az ellenség részére a most folyó háború elvesztését jelenti.”
A nyilvánvalóan a szövetséges csapatok várt nyugati partraszállására, és ennek kimenetelére utaló hülyítést a következő mondatokkal zárta: „…Az európai szárazföldnek az invázió szempontjából egyáltalán szóba jövő helyein aligha van egy négyzetméternyi föld, amelyet a plutokrácia zsoldos csapatainak fogadására legnagyobb szeretettel és gondossággal fel ne szereltünk, és elő ne készítettünk volna. Nem múlik el egyetlen nap és egyetlen éjszaka anélkül, hogy az invázióra ne számítanánk. Németországban éppen ezért senki sem ideges.”
A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.
Szóljon hozzá!