A KIS KÉPERNYŐS IDŐRŐL
– NAGYKÉPŰEN
Álljunk meg egy kurta szóra
Szóval, az óra nem arra való
Hogy azt a hülye időt mutassa
Tán csak arra jó, hogy tudjuk
Az idő egy furmányos parazita
S az buta óra meg hiába ketyeg
Hiszen az Idő bennünk vegetál
Bennünk múlik és majd elmúlik
Csendben az a szerencsétlen
Nem cserélnék vele, az őrült
Végzetet folyton csak regélni
Ez ordító butaság, higgy a lélek
Évelő, örökkön termő erejében
Rien ne viens de riens comme
Rien ne passe pas au néant*
Állította libasorba a téziseit
Talán Platon vagy Dr. Senki
Nem a semmiből születtünk
Csak a Mindenség Írmagja
Termékenyült meg velünk
S ha kósza létünkből lelépünk
Édes Istenünk, plíz, kétballábas
Kapufáinkat nézd el nekünk!
A múlt egy gaz, de bizony igaz
A jövő képmutató és hazudik
Sejtelmesen nagy képernyőn
A profán pofánkba – Ahogy kell
Így az időt dobjuk ki a picsába
Jelenben élni lazán, zabolátlan –
Ez a pillanat maradandó bátorsága
___________
* ”Semmi nem jön a semmiből, mint ahogy semmi nem válik semmivé.”
Szóljon hozzá!