Megint úgy aludtam éjjel:
hüvelykujjam behajlítva
békésen megpihent a
tenyerem öblében. Amire
nappal már nem képes,
mert a kor és a betegség
által eldeformálódott ujjaim
alig hajlanak. Éjjel mégis
megtalálják helyüket, s amíg
megpihen a test, emlékezik
a kezem. Gyermekkoromtól
fogva így alszom: este még
nem, de éjjel megtalálják a
helyüket ökölbe hajlított
kezemben, ujjaim fészkében,
s én reggel így ébredek fel.
2024. 10. 22.
Szóljon hozzá!