A pécsi-baranyai zsidóság kálváriája 1944 tavaszán-nyarán a „Dunántúl” híradásai nyomán (32.)

Ha az Arcanum Digitális Tudománytár sajtótárában e lap számait nézzük ebben a különösen vérzivataros évben, a május 16.-iban a következő nemzetközi hírt találjuk, mégpedig a „kis hírek” között, „Zsidó vallási tanács a Szovjetben” címmel, érdekes forrásra hivatkozva. A Palesztinában megjelenő ’Falaslin’ című lap közlése szerint a Szovjetunióban egy legfelsőbb zsidó vallási tanácsot alapítottak.

A lap véleménye szerint ez a körülmény azt bizonyítja, hogy Moszkva a jövőben fokozottabb mértékben érdeklődik a palesztin zsidókkal kapcsolatos kérdések iránt. Másrészt pedig arról a megértésről is tanúskodik, amelyet a Szovjetunió a cionizmussal szemben tanúsít.

Rátérve a helyi vonatkozású hírekre, a lakhatási szabályok háborús időkben való szigorítása szintén többször szerepelt a híradásokban. A május 13.-i számban például központi rendelet-ismertetést találunk a város polgármestere interpretálásában.

„Pécs szabad királyi város polgármesterétől, 32.506/1944. C. szám. Hirdetmény. Értesítem a város közönségét, hogy a magyar királyi belügyminiszter úr (Jaross Andor) a személyes bejelentési kötelezettség teljesítéséről szóló 10.390/1939. M. E. számú rendelet 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következő rendelkezést bocsátotta ki:

Az, aki az ellenséges veszélyeztetésre tekintettel 1944. április hó 1. óta 24 órát meghaladó ideiglenes tartózkodás céljából, állandó lakóhelyét (lakását) elhagyta, illetőleg elhagyja, ezt a lakásváltoztatást, valamint eredeti lakóhelyére (lakásába) való visszatérést a végleges lakásváltoztatásra vonatkozó rendelkezések szerint tartozik bejelenteni, mégis a következő feltételekkel:

a.) a kijelentést a bejelentéssel egyidejűleg az új lakóhelyen kell megtenni, b.) a lakásváltoztatást 74 óra alatt kell bejelenteni, c.) a be- és kijelentőlapok szelvényeit, azok jobb felső sarkában a ’Menekült’ szóval kell megjelölni. Aki a belügyminiszter úr fenti rendelkezéseit be nem tartja, illetve azokat megszegi, kihágást követ el, amiért az eljáró rendőrhatóság elzárással fogja büntetni. Pécs, 1944. május hó 10. Dr. Esztergár Lajos s. k. polgármester, május 13.”

A következő, május 14.-i számban így folytatódott. „– Felhívás azokhoz a lakosokhoz, akik lakásukat változtatták. Május hónapban, – főként a zsidók egy helyre való telepítésével kapcsolatban – igen sok lakásváltozás történt. Ezért a közellátási ügyosztály felhívja azokat, akik lakást változtattak, hogy a változást május 28-ig saját érdekükben, feltétlen jelentsék be a közellátási ügyosztály illetékes élelmiszerjegy elosztó irodájában (Majorossy u. 13., Szigeti út 9.), mert ellenkező esetben a közellátási ügyosztálynak nem lesz módjában a lakást változtató családok részére a július 1-től érvényes hatósági jegyeket kikézbesíteni.”

A gettóba kényszerített helyi zsidóknak a következő utasítást közvetítette a központi tanácsuk.  Május 17.: „A zsidók ki és bejelentése” a cím. „A Zsidó Központi Tanács Értesíti az átköltözőket, hogy a rendőrségi ki- és bejelentések eszközlése központilag, hivatalból történik. Azért mindenki hozza magával régi lakásbejelentőjét, melynek alapján a házparancsnok a helyszínen fogja a megfelelő felvilágosításokat megadni.”

A zsidó munkavállalók alkalmazásának újabb megszorítását a május 16.-i számban olvashatták, amelynek címe „–Zsidó munkavállalók bejelentése” volt.

„Az értelmiségi munkanélküliek ügyeinek kormánybiztosa a Budapesti Közlöny 107. számában (május 12.) kiadott rendelete értelmében az összes munkaadóknak május 20-ig be kell jelenteniök (sic!) az üzletükben, üzemükben bárminemű egyéb vállalkozásokban alkalmazott, és nem értelmiségi munkakörben foglalkoztatott mindazokat a zsidó munkavállalókat, akik a középiskola vagy középfokú iskola negyedik osztályát elvégezték, vagy ennél magasabb iskolai végzettségük van.

A bejelentésnek tartalmaznia kell a munkavállaló nevét, legmagasabb iskolai végzettségét, munkakörét, legutóbb élvezeti (évi, havi, heti) javadalmazását, és foglalkoztatása kezdetének időpontját. A bejelentést a Kormánybiztossághoz Budapest, V. Klotild utca 10/c. címre kell beküldeni.”

Az előző részekben már közöltem a zsidó állattartók ellehetetlenítésével kapcsolatos helyi rendelkezést. Most ennek a folytatását leljük meg a „kis hírek” között, a május 18.-i számban, „– A zsidók által beszolgáltatott angóra nyulak értékesítése” címmel. „Pécs város hatósága a zsidók által beszolgáltatott angóra nyulakat – a hozzáértő nyúltenyésztők részére – értékesíteni kívánja. Ezzel kapcsolatosan a közellátási ügyosztály felhívja az érdeklődőket, hogy igényüket május 18-án 9-11 óráig a közellátási ügyosztályon (Majorossy u. 13. szám I. em. 8. sz.), Nagy György irodatisztnél jelentsék be.”

A rész végén közölt, elsőre ma „kis színesnek” látszó hír a május 11.-i számból, csak első látásra tűnik annak. Mert igaz az, hogy az itt megjelentetett „Belügyminiszteri rendelet a hivatali megszólításról” című cikk alapértelme érthető. Ugyanis a Sztójay-kormány szakítani akart a régi „úri világra” jellemző hivatali nyelvvel, és a háborús időkben egyszerűsíteni akarta ezt a nyelvi világot. Ezért elsőként magát az írást dokumentálom.

„A belügyminiszter általános érvényű rendelettel intézkedett az iránt, hogy az ügyintézésnél az elintézés szövegének rövidnek, világosnak és magyarosnak kell lennie. Minden felesleges udvariassági kifejezés alkalmazását mellőzni kell. Eltűnik tehát az aktából a már megszokott ’van szerencsém tisztelettel megküldeni,’ továbbá ’bátor vagyok felhívni nagybecsű figyelmét’ stb. kifejezés.

De nem szabad használni beadványokban és hivatali ügyintézésben a nagyméltóságod, méltóságod és nagyságod címzést sem. A belügyminiszter a rendelet értelmében a felterjesztés szövegében megszólításként annak a hivatali állását kell feltüntetni, akihez a felterjesztés, megkeresés stb. szól, tehát Miniszterelnök úr, miniszter úr, főispán úr, polgármester úr stb.

Kívánatosnak tartom – mondja a belügyminiszteri rendelet –, hogy a tisztviselők és alkalmazottak a hivatalos életben, a személyes érintkezés során is mellőzzék a nagyméltóságod, méltóságod stb. megszólítást, tehát a személyes érintkezésben is a miniszter úr, államtitkár úr, főispán úr, alispán úr, polgármester úr stb. megszólítást használják.

A belügyminiszter rendeletét megkapta a Kárpátalja kormányzói biztosa, a főváros polgármestere, valamennyi vármegye főispánja és alispánja, a közigazgatási kirendeltségek vezetői, a budapesti és vidéki rendőrfőkapitány (sic!), továbbá minden állami, vagy állami érdekeltségű intézmény, illetve hivatal vezetője.

Budapest székesfőváros helyettes polgármestere a belügyminiszter rendeletével kapcsolatban valamennyi fővárosi hivatal, intézet, közüzem vezetőjét és alkalmazottját utasította a belügyminiszteri rendelet pontos végrehajtására.”

És most jön a mai krónikás véleménye: biztos, hogy ezekben a szomorú, az országot szakadékba taszító időkben ezzel kellett foglalkozni?…