The Last Alliance 2008 (Napalm Records)
A Battlelore a csajos-hörgős zenekarok sorát gazdagítja, ötödik lemezén is sok jó megoldással, de kevés egyedi ötlettel. Vannak, akik megvesznek az ilyen típusú zenékért, melyek kétségkívül sok szépet adnak, hiszen gyönyörű női vokálok vesznek körül bennünket a zene hallgatása közben. De az operás tónus lassan nem elég, lerágott csonttá válik ez is, ha nem kerül előtérbe az egyéniség.
De nézzük sorban: a Third Immortal lendületesen kezd, himnikus hangulat, csodaszép dallam, amibe valósággal belerondít a primitív hörgés. A gitármegoldások sem túlzottan szellemesek, ezerszer hallott témák jönnek elő újra meg újra. Hiába a mázsálós riff az Exile The Daystar-ban, a sok csilingelő billentyű majd minden dalban, a szépség-szörnyeteg duettek nagyon hamar kifulladnak, és kifejezetten idegesítőekké válnak a rossz tónusú hörgés miatt. Ezen a nem nyerő formulán a zenekar nem változtat egyetlen dalban sem, így válik már rövid távon is kissé szürkévé a produkció a nyilvánvalóan meglévő értékei ellenére.
A Battlelore esetében sajnos azt látom, mint több hasonló csapatnál, akik azt gondolják, elég egy szép női hang, és lábuk előtt fekszik a világ. Nem is tudok kiemelkedő dalt kiragadni az albumról, összefolyik az egész lemez a maga egysíkúságában. Ennél azért jóval többre van szükség egy ötödik lemezét taposó bandánál. Ettől függetlenül az operás metal kedvelői rajongani fognak ezért a lemezért is.
Szóljon hozzá!