Időgép

 

IDŐGÉP

Hideg lávából faragott vulkánkitörés

         Pépes reggelekbe dermedt ébredés

     Az éj méhébe visszagyömöszölt álmok

   Kietlen tóparton könnybe lábadt reményben

     Úszva az árral, mely lefelé húz

        Szédítő jövőm a múlt

          Egyre csak énülök

            Perceket, órákat, éveket

     Sebesen peregve, ahogy eső ver a fejemre

       Az óra csak getyek, csak getyek

          Lassan vidor gyermekülök

            Visszafelé menekülök

              Szinte belé kékülök

            A köldökzsinór újra rám talál

          S körötte égbolt jó anyám

         Szűnök csak egyre

        Ész nélkül merengve

       Ahogy hógolyó a tűzhelyen

        Eltűnök hát szemtelen

         S beheged végleg, érted

           A sebhely a petesejt falán