Csodálatos hangulatban
csónakázok egymagamban
szelíd vízen nyugalomban,
amiközben lenn alattam,
szavakkal leírhatatlan
háború dúl csúf, hangtalan.
Idefenn alkonyi varázs,
a víz, mint vérvörös parázs,
lenge szellőben szívolvadás,
de ott odalenn minden más –
halzavar, halkáromkodás,
az egész egy hatalmas blamázs.
Evezőm a szelíd vízben
vigyázva lágyan merítem,
szerelem vezeti kezem –
őrült veszekedés odalenn,
menekül az értelem,
ott harc a lételem.
Hol hal halnak a farkasa,
pontyra vadászik a busa,
csöpp halat csócsál a csuka,
s mi szemnek szép ingere a
kecses keszeg csak vacsora,
soha ne merülj le oda!
Mert ami irónia idefenn,
az halálos vicc odalenn,
s míg fenn a nyugalom honol,
odalenn halálos veszély lohol –
sose higgy a gonosz halaknak,
még a végén horogra akasztnak.
(Jan Kaczmarek nyomán)
Szóljon hozzá!