A II. Világháború menetét – a keleti front eseményei mellett – döntő befolyással meghatározó normandiai partraszállás nem zavarta a nácibarát Sztójay Döme-kormányzatot abban, hogy továbbra is a régi nemzetrontó politikáját folytassa, és benne a zsidókérdés „véghezvitelét” is. Ez a lap hírei mellett hangvételének változatlanságában is megmutatkozott, amelyet az Arcanum Digitális Tudománytár alapján közlök.
(Forrás: Múlt-Kor)
A június 10.-i „Feloszlatott zsidó egyletek” című hír a Baranya vármegyei, Pécs városi zsidó egyleteket érintette, és a „kis hírek” közt kapott helyet. „A belügyminiszter a Pécsi Izraelita Jótékony Nőegyletet, a Pécsi Chevra Kadisa Szent Egyletet, a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesület Pécs-Dunántúli Csoportját, a Mágocsi Izraelita Nőegyletet, a Mágocsi Chevra Kadisát, a Mohácsi Izraelita Nőegyletet, a Mohácsi Chevra Kadisát, a Siklósi Chevra Kadisát, a Siklósi Izraelita Nőegyletet, a Siklósi Izraelita Betegsegélyző Nőegyletet, a Siklósi Talmud Thóra Egyletet feloszlatta.”
(Forrás: Pécsi Zsidó Hitközség)
Ez a hír túlmutat az elhelyezés „eldugottságán”, ledegradálásán, mert ne felejtsük: nagymúltú, nagy eredményeket felmutató egyesületekről volt szó, amelyek nagy szerepet játszottak a vármegye és a város történetében. Ebből is látszott, hogy a nácibarát kormányzat nemcsak az országos, hanem a helyi zsidó szervezeteket is le akarta fejezni, tekintet nélkül azok jellegére, hasznosságára, múltjára…
A június 10.-i hírek között szereplő, „A zsidók piacon és üzletekben csak 11 órától 1-ig vásárolhatnak” című tovább zsugorította Pécs városa is az itt élő zsidós polgártársai jogait. „Pécs város polgármestere már korábban kiadott határozata értelmében a megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidók a piacokat csak naponta délelőtt 11 órától 13 óráig látogathatják, és csak ez idő alatt eszközölhetik bevásárlásaikat. E korlátozó rendelkezést a polgármester a belügyminisztertől nyert felhatalmazás alapján a nyílt árusítási üzletekre, továbbá az országos vásárokra is kiterjesztette.”
Rátérve a zsidóságot érintő kereskedelmi korlátozásokra, a június 7.-i számban központi rendelkezés látott napvilágot június 6.-i MTI-hír alapján, „Mi történik a zsidók címére érkező külföldi áruval?” címmel.
„Zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek zár alá vételéről szóló rendelet hatálya alá eső zsidó cégek címükre érkező külföldi árut, ha behozatali engedély birtokában vannak, elvámolhatják, azonban csak az arra jogosult keresztény cég bekapcsolásával értékesíthetik. Ha az árura behozatali engedély nincs, vámolás előtt az arra jogosult keresztény cégnek kell felajánlani. Amennyiben az áru a külföldi eladónak még nincs kifizetve, a keresztény engedményes köteles kifizetni.”
A június 7.-i szám több, a zsidóságot továbbra is korlátozó intézkedést tartalmazott. Ezek egyike a következő, „– A zsidó iparosoknak is kell adatbeszolgáltatást teljesíteni” című. „A pécsi Kereskedelmi és Iparkamara felhívja az összes zsidó iparosokat, hogy a 20.500/1944. Ipari Miniszteri számú rendeletben előírt adatszolgáltatási kötelezettségüknek haladéktalanul tegyenek eleget, annál is inkább, mert aki a hivatkozott rendeletben foglalt rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza, nemcsak büntetőjogi felelősséggel tartozik, hanem rendőrhatósági őrizetbehelyezés (internálás) veszélyének is kiteszi magát. Értesíti az összes zsidó iparosokat, hogy az adatbeszolgáltatáshoz szükséges űrlapok beszerezhetők a Pécsi Ipartestület jegyző irodájában. – ”
Szintén június 7.-én került az olvasók elé Légrády Ferenc cikke „A Baross Szövetség és a gazdasági átállítás” címmel. „– A becsukott üzletek százai, a lefoglalt és beszolgáltatott vagyontárgyak tömegei ijesztő képet adnak a zsidók gazdasági térfoglalásáról. Az új kormány erélyes kézzel tisztogatta meg a magyar gazdasági életet a zsidóktól, és ma már nincs egyetlen egy zsidó sem, aki önálló gazdasági tevékenységet folytathatna az országban.
(Forrás: Darabanth)
És az élet nem állt meg. Pedig milyen körmönfont leleményességgel és hamis érvekkel iparkodtak rémképet festeni az Aladárok és a Strohmannok (gazdasági háttéremberek korabeli gúnynevei), ha esetleg a zsidók gazdasági tevékenysége megszűnne. Nyugodt lélekkel állapíthatjuk meg, hogy nem hiányoznak a zsidók az ország gazdasági vérkeringéséből, legfeljebb a lefoglalt és zárolt áruk hiányoznak, ezek is csak azért, mert háború van, és a termelésnek mindenekelőtt természetesen a katonai szükségleteket kell ellátni.
Amennyire elsőrendű közérek, hogy a zsidó üzletek zárolt árui mielőbb a fogyasztók közé jussanak, éppen olyan fontos érdek az is, hogy az áruk és a zsidó üzletek emberileg legigazságosabb módért kerüljenek szétosztásra az arra legilletékesebb, elfogulatlan szakemberek közreműködésével. Az ország sok városában, ahol a Baross Szövetség fiókjai működnek, a hatóságok már a zsidó üzletek leltározásánál igénybe vették a Baross Szövetségek vezetőségét, mint véleményező és közreműködő szervezet, és természetesen még fokozottabban fogják bekapcsolni a mérhetetlen nagy felelősséggel járó, és megfelelő szaktudást igénylő áru szétosztásánál is.
A Baross Szövetség pécsi fiókjának vezetősége hivatásának magaslatán állva felajánlotta közreműködését Pécs város polgármestere (dr. Esztergár Lajos) részére a zsidó áruk szétosztásának és az üzletek átadásának munkájához. Tette ezt elsősorban azért, hogy a most már tisztán nemzeti vagyont jelentő értékek megfelelő szaktudással, az arra legilletékesebb kereskedők útján jussanak a fogyasztókhoz, és a felszabaduló üzletek az arra valóban érdemes és ráutalt kereskedőkhöz.
Végül, nem utolsósorban közérdek az is, hogy e zárolt zsidó értékek ne Aladárok és Strohmannok kezére kerüljenek, mert ez esetben cseberből-vederbe jutnánk – már pedig ez semmi esetre sem szándéka az új kormány irányzatának. A Baross Szövetségbe tömörült azok a kereskedők és iparosok, akik a zsidó törvények előtt akarták már a keresztény gazdasági életet, tehát a legilletékesebbek a mai korszellemnek megfelelő igazságos intézkedések végrehajtásához közérdekű vélemény adására. Úgy tudjuk, hogy Pécs város polgármestere szívesen fogadta el a Baross Szövetség pécsi vezetőségének felajánlott közreműködését.”
Az 1919 óta működő, a keresztény iparosok, kereskedők, gazdák és vállalkozók érdekvédelmi szervezete nyíltan a zsidó vállalkozók ellen lépett föl, és most, üldözésük idején elérkezettnek látták az időt arra, hogy a kormányzatot még inkább kiszolgálják, ennek a helyi „lecsapódása” Légrády Ferenc talpnyalása is…
Rátéve az ezzel kapcsolatos helyi bűnügyi eljárásokra, a június 8.-i „Zsidó vagyont rejtegetett” címűt közlöm elsőként. „Az ócsárdi csendőrőrsre feljelentés érkezett S. István ócsárdi lakos ellen, hogy zsidó vagyont rejteget. A csendőrség lefolytatta a nyomozást, és S. István lakásán nagyobb mennyiségű ruhaneműt, konyhaberendezést és egyéb holmit talált. Az elrejtett tárgyak J. E. M. odavalósi zsidó tulajdonát képezték. S. István szerint a zsidó holmit felesége szállította lakásukra, ő nem is tudta, ki azoknak a tulajdonosa. Az ügyészség megindította az eljárást.”
(Forrás: Régi Pécs)
A június 11.-i hír címe „Zsidó ékszereket és ruhaneműeket rejtegetett két pécsi nő” volt. „A pécsi rendőrségnek tudomására jutott, hogy két pécsi nő zsidóktól származó vagyontárgyakat rejteget, és az ügyben szigorú nyomozást folytattak. Untersteller Gizella 27 éves, Nagy Flórián utca 17. szám alatti varrónő kikérdezése során előadta, hogy május elején hirdetést olvasott, amelyben feladója női szabómestert keresett társul. Elutazott Szentlőrincre, hogy az ügyben tárgyaljon, azonban megtudta, hogy a hirdető zsidó. Pár nap múlva meglepődve tapasztalta, hogy a zsidó szabónő állít be lakására. Minden társulást kizártnak mondott, és nem értette, mit akarhat tőle.
A vendég azután kéréssel hozakodott elő: vigyen el egy levelet Szentlőrincen lakó édesanyjának, onnét pedig hozzon be kér csomag ruhaneműt. Amikor a zsidó nő eltávozott a lakásból, kíváncsiságból felbontotta a levelet, amelyben az állt, hogy a fehérneműt szolgáltassa ki sorai átadójának, ékszereit azonban ássa el.
(Forrás: Wikipédia)
Az esetet elmesélte Hegyesi Lajosné Gyöngy utca 2. szám alatti lakosnak, akivel visszaérkezésekor megosztoztak a fehérneműs csomagból kivett dolgokon. Megbízójuk nem vette észre a dézsmát, és újabb kéréssel fordult Untersteller Gizellához. Megbízta, ismét utazzék Szentlőrincre, és hozza el Máriától a család vagyont érő ékszereit, ha a csempészés valami ok miatt nem sikerülne, az ékszereket dobják a kútba, vagy csináljanak vele, amit akarnak.
A varrónő briliáns gyűrűket tartott meg az értékes csomagból, barátnőjének pedig arany jegygyűrűt és egy arany pénzt adott, a többi ékszert azután beszolgáltatták. Az általuk megtartott holmik több orgazda kezén vándoroltak keresztül, míg a pécsi rendőrség le nem foglalta, illetve el nem kobozta azokat. Untersteller nem volt hajlandó elárulni zsidó a megbizottnak a nevét, és azzal védekezett, régen elfelejtette.
A rendőrség ennek ellenére kinyomozta, hogy E. Józsefné 34 éves, volt F. utca 6. sz. alatti zsidó varrónő volt Unterstaller megbízója, akinek az anyja, L. Jakabné valóban Szentlőrincen lakott, és az ékszereket az udvara egyik zugában ásta ki, hogy átadja leánya megbízottjának. E. J.-né, akit a pécsi gettóból vezettek elő, beismerte, hogy fehérneműit elhozatta anyjától Unterstellerrel, azonban kereken tagadja, hogy ékszerek elhozatalára adott volna megbízást, s ilyenekről nem is tudott. A meglehetősen zavaros ügyben a rendőrség még nyomoz, és azt hiszik, hogy több ékszert nem szolgáltatott be a két, zsidó vagyont rejtegető barátnő.”
A június 8.-i, az „Elindult a pécsi egyetemi hallgatók munkaszolgálatos csoportja” című cikket a tárgya miatt válogattam be, ugyanis arról szól, amely a zsidóságot szörnyű módon érintette a keleti fronton. „Szerdán délben 1 óra után pár perccel indultak el Pécsről a munkaszolgálatos egyetemisták, hogy három hónapon keresztül a bevonult munkások helyett honvédelmi fontosságú munkát végezzenek.
Mint ismeretes, a honvédelmi miniszter az egyetemi hallgatók kötelező munkaszolgálatát rendelte el a nyári hónapokra. Pécsett ez a rendelkezés 120 egyetemistát érintett. A munkaszolgálatosokról előzőleg orvosi vizsgálat állapította meg, hogy alkalmasak-e munkára. Szerdán délelőtt 9 órakor közös misén vettek részt az egyetemisták, majd 1 óra 20 perckor a főpályaudvarról elindultak munkahelyükre.”
Ebből kiderül, hogyan változott meg a jellege a háború folyamán, a szovjet csapartok előre nyomulásával. Ezzel kapcsolatban javaslom a mai olvasónak: olvassanak olyan tanulmányokat, összegzéseket, visszaemlékezéseket, amelyek a zsidó munkaszolgálatról, az ott lévő túlélők elbeszéléseiről szólnak…
Szóljon hozzá!