Anyám napja / Igaz mesék az életemből

 

Mindig szerettem a fiammal csavarogni, kiszakadni a mindennapok megszokott útvonalairól, menni az orrunk után, és közben rengeteget beszélgetni.

Már akkor is élmény volt, amikor a kis 3-4 évessel rendszeresen jártunk szemészetre, kontrollra. Ezt persze nem szerettük, de utána miénk volt a nap java része és oda mehettünk, ahová akartunk. Végig jártuk az összes akkor létező múzeumot, a Margitszigetet, Állatkertet. A Vidámparkot és a Cirkuszt egyikünk sem szerette, azokat is megnéztük, de egyetértettünk benne, hogy nem a mi világunk.

Abban is egyet értettünk, hogy a kötelező ünnepek szépek ugyan, de mi szabadon szeretnénk megünnepelni az ő gyerekségét, és az én anyaságomat is.

Egyszer vonszoltam csak el magammal őt a Városligetbe a Nemzetközi Gyermeknapon, de mindketten utáltuk a tömeget, a sok hisztis és visítozó gyereket, a kötelező lufikat és mindent, amit arra a napra a szokásrend előírt.

A Kis Vidámparkban sorban állva a körhintára mondta nekem a kisfiam, hogy Anya, inkább menjünk haza. Soha többé nem mentünk gyereknapi buliba.

És valahogy így voltunk az Anyák napjával is, amit az oviban, meg később az iskolában megünnepeltek, szívet rajzolt nekem és ákombákom betűivel ráírta a verset, virágot is kerítettek valahonnan. De a mi hagyományunk ebben is más volt, és én örültem, hogy nekünk az a nap az Anyák napja, amikor mi ketten együtt lehetünk.

Úgy hívom magamban ezeket a napokat, hogy Anyám napja. Bármelyik napra eshet a naptárban, boldogan elfogadom a lehetőséget. Finomat eszünk, olykor iszunk is, csavargunk és rengeteget beszélgetünk. Ennek az alternatív megoldásnak van még egy roppant nagy előnye: több is lehet egy évben belőle.

Tegnap Anyám napját tartottunk, ami egy nap híján egybeesett a hivatalos Anyák napjával.

Májushoz képest hőség volt, hirtelen jött nagy meleg, ebéd után mégis felkerekedtünk, ahogy szoktunk, mentünk az orrunk után. Eszünkbe jutott egy pohár csapolt sör, hogy milyen jó lenne most inni valahol!

De a mi környékünkön sajnos nincs olyan kerthelyiséggel megáldott régimódi kis söröző, ahova szívesen leültünk volna. Kutattam az emlékeimben és eszembe jutott egy régi beszélgetésünk, több mint húsz évvel ezelőttről.

A közelben, csak sétányira, volt egy kis kocsma, ahol ki lehetett ülni az udvarra, olcsó volt, és hangulatos. Ott ültünk mi ketten, 2003 tavaszán, hideg sört ittunk, és én őt hallgattam. Emlékeztem az akkori beszélgetésre, a hangulatra, a hideg sörre, s mondtam, hogy keressük meg, hátha megvan még!

Megtaláltuk, de zárva volt. Semmi életjelet nem mutatott kifelé az épület.

Ott tanakodtunk az ajtó előtt, hogy vajon működik-e még, amikor váratlanul kinyílt az udvari kapu, és egy mosolygó férfi jelent meg. A kocsmáros, aki befelé invitált bennünket, bár valóban nincs nyitva a söröző, de működik még, mondta. Csak később nyit, mert egyedül van, a felesége nagybeteg, ő ápolja, gondozza.

Leültünk a hűvös belső udvaron az asztalok egyikéhez, és hamarosan érkezett is a frissen csapolt hideg sörünk. Meséltük neki, hogy majd negyedszázada gyakran megfordultunk itt, szép emlékeket őrzünk róla, és mennyire örülünk, hogy kitart, hogy nem szűnt még meg a söröző. Szinte az egyetlen a környéken.

Örömmel nyugtázta, majd bement a belső terembe, magunkra hagyott minket.

Bevallom, én észre sem vettem, hogy csak mi ketten voltunk legalább húsz percig, mert felment a házba a feleségéhez. Bízott bennünk. A bizalomnak ez a szép megnyilvánulása egészen meghatott, amikor visszajött, és elmondta, mennyire beteg az asszony.

Olyan volt ez a történet, mint egy modern tündérmese, a hideg sör íze a számban, és a megidézett régi beszélgetés, aminek nyomán egykor megváltozott az életünk.

Fizettünk, és elindultunk hazafelé.  Szebbik arcát mutatta meg nekünk a lakótelep és az élet.

Számomra ez igazi Anyám napja volt, remélem, idén még lesz benne részem. Kicsike boldogság, ajándék, amit a többi mellé téve megőrzök.

 

2025 05 04

 

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.