Megalkuvás

Megalkudtam
és világra jöttem,
bár senki sem
kérdezte azt,
hogy akarok.
Iskolába beírattak,
bár senki sem
kérdezte meg,
kedvelem-e
az iskolapadot.
Ifjúságom
sok szép évét
elrabolták,
értelmetlen
törvényekkel
szabályozták.
Szűk korlátok
utam állták
és bár néha
lázadoztam,
a nékem szánt
göröngyös úton
botladozva
elindultam.
Azt hittem
a sors, az Isten
jobban tudja
mi a teendőm,
s így telt el
az életem,
az a sok földi
esztendőm.
Most álljak le
alkudozni?
Azt kérdezem,
van értelme?
Tán, ha újra
elkezdhetném,
akkor lenne?
Lehajtom
a fejem,
megalkuszom,
most is,
mint mindig,
újra és újra,
sorsomba
beletörődöm,
s rábízom
magam
az Úrra.

Megosztás

Tweet