Azt kérdem befordulva gyakran, ki vagyok?
Születéskor mit rendeltek nekem csillagok?
Bennem leled a csendesen háborgó űrt
Mi próbálja elkerülni a valószerűtlen zűrt
Én vagyok a vaják aki jó előre felkészül
Mert hirtelen szelektől elmém megfeszül
Szeleddel tükör-tavam könnyen interferál
Lelkem belül a rezgésedre kéretlen is reagál
Hallani hősi eposzok zengését, az rezonanciám
Felbizsereg tőle bennem minden kis porcikám
Ne várd, hogy én legyek harcos bajnokod
De ha kéred, lehetek a csendes dalnokod
Azért van, hogy váratlanul előre lépek
Félszerzet szívem olykor hívja a belső ének
Csak ne őrölne az idő kattogó szemfoga
Folyton elkeserít rohadt mókuskerék vasfoga
Ne bánd, majd huncutul titkon szóviccelek
Mit sírva/nevetve vehetnek a hallgató felek
Most már lassan sejted milyen lehetek?
Múzsa nélkül tükör, dalnok vajon lehetek?
Szóljon hozzá!