Kíváncsi voltál rám,
jól nézz meg, itt vagyok!
Bárminek is szántál,
bennem múltam ragyog:
dolgosnak egy szerszám,
mohónak drágakő,
van aki csak megszán,
velem a gyáva lő!
Voltam ágyúgolyó,
feszített parittya,
csiszolt ősi folyó.
Sziklám Nap aprítja,
nőttem, mint piramis,
faragott sok mester,
közöttünk nincs hamis.
Ezredév sem repeszt,
új idő jött máris,
velem Istent epeszt
cifra katedrális!
Voltam erős várfal,
úsztam fényben vérben,
ha ellen jött árral,
öles fallal védtem.
Útcakőként sáros
lettem éjjel-nappal,
belőlem nőtt város,
sok év rajtam talpal,
Én adom a fémet,
mikor elnyel kohó,
megolvadok érted,
csak ne legyél mohó.
Ősvilágot őrzök,
tekintsd meg a múltam,
kristállyá nőtt gőzök
néha csodát gyúrtak!
Szép csillagok hoztak,
végtelen a társam,
testvérei Holdnak
egyszer visszavárnak.
Szóljon hozzá!