MÉLYLÉLEGZÉS – ÉJLÉLEKZÉS
Mikor rád zuhan a tetszhalott
Csendpárnán szimuláló éj réme
A lopott fénnyel nagyképűsködő
Csalfa csillogásnak nincs szava
Tenmagad vagy s háborgó lelked
Tele széppel, jóval s felesleges
Vagy világmegváltó rejtelmekkel
Forr az éj, de már mélyen benned
Álmodik még az álmod is vadat
Halat, s mi jó falat, ami elbaszott
Fényes életedből eddig kimaradt
Öleld meg hát habókos vágyaid
Repülj messzire az éj szárnyain
A hajnal úgyis csörömpöl majd
Ha eljő az idő, és magához tér a
Csapodár, Naptól csent csillogás
– Meghal boldog lelked –
S meghalnak kis éji álmaid
Szóljon hozzá!