Az 1945 utáni magyar művészet története egymáshoz kapcsolódó generációk, művészcsoportok és egyéni utat kereső alkotók munkásságának a láncolatából áll. Érvényesülésükben nagy szerepet játszottak az állami intézmények, a kisebb galériák, illetve azok a kiállítások, amelyeken a művészek elveiket kinyilatkoztatták.
A Magyar Nemzeti Galéria tárlata három szempontot igyekszik egymás mellé állítani: az egyik a különböző irányzatok párhuzamos jelenléte, a másik a kiállításnak mint meghatározó eseménynek a történeti folyamatba való beemelése, a harmadik pedig a magyar művészet európai tendenciákhoz való viszonyíthatóságának a bemutatása mértékadó műveken keresztül.
Az 1945 utáni magyar művészet egyik sajátossága, hogy az egyes alkotói felfogások nem váltják, hanem kísérik egymást. Ilyen például a korábbi generációkra építő absztrakt vagy figuratív művészet, melyek művelői az európai avantgárd kísérletező alkotómódszereit vették alapul, ugyanakkor a helyi művészeti hagyományokat is követték.
A korszak egy-egy kiállítása a művészettörténet meghatározó eseményének számított. Ezt is hangsúlyozzuk a tárlat több pontján, mert világossá tesz olyan, művészek közötti kapcsolódási pontokat, amelyek sokkal inkább az elvközelségről szóltak, mint a stilisztikai azonosság vagy különbözőség kérdéséről.
A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek művészeti stílusainak párhuzamba vagy ellentétbe helyezését azért tartjuk fontosnak, mert míg az előbbiekben az avantgárd került dialógusba a szocializmus tűrt modernizmusával, addig a nyolcvanas években a nemzetközi kapcsolatokra építő újexpresszív festészet és a fiatal generációt meghatározó underground jelenségek párhuzamát figyelhetjük meg.
A kiállítás címében szereplő „lépésváltás” a művészet szemléleti fordulatát, a piac átértékelő szerepét és az intézményrendszer átalakulását hangsúlyozza.
A Lépésváltás – frissítve! című kiállítás a közelmúltban a gyűjteménybe került jelentős szerzeményeket állítja a fókuszba. A négy lépésben megújuló, friss arculattal megjelenő tárlaton a már ismert alkotások mellett olyan új művek kerülnek a középpontba, melyek történeti, műfaji vagy tematikus szempontból meghatározóak az elmúlt hat évtized hazai művészete szempontjából, reflektálnak a Jelenkori Gyűjtemény (és általa a magyar művészet) sajátos közép-európai kontextusára, illetve árnyalják, vagy épp újraértelmezik az 1945 utáni magyar művészet jól ismert narratíváját.
Az elmúlt időszak különféle médiumokra kiterjedő gyűjtési stratégiájának köszönhetően egy-egy korszakot vagy tendenciát többek között a fotóművészet, a rajz, a grafika, az installációművészet, és a textilművészet széles spektrumán keresztül mutat be a galéria a közönségnek.
Alább egy kis ízelítő következik az alkotásokból – forrás: Magyar Nemzeti Galéria.
Szóljon hozzá!