Amikor először említem meg, hogy idén a Lofoten-szigeteken nyaralok, azonnal látom a csodálkozó tekinteteket. Egyrészt: az hol van? Másrészt pedig (miután a hol vant tisztáztuk): mit akarsz a nyár kellős közepén az északi sarkkörön túl? Örülnél inkább, hogy végre jó idő van. A nyár kellős közepe enyhe túlzás ugyan, hiszen még csak június van, amikor utazunk, ennek ellenére megértem a kételyt.
Az ötletet egy könyv adta, amelyet tavaly karácsonyra kaptam: Európa legszebb túraútvonalai. Mondjuk például a Fogarasi-havasok is benne vannak, tölthetném Romániában is a nyarat, mégis Norvégia mellett döntök. Imádom a Skandináv-félszigetet és imádom az időjárás viszontagságait is. Majd az augusztusi kánikulában itthon, Magyarországon felmelegszem.
Európa legszebb túraútvonalainak egyike tehát a Lofoten-szigetek átszelése 11 nap alatt. Ez egy viszonylag új túra, amely a vérbeli túrázók körében rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Nincs pontos statisztika, de évente talán mintegy százan járják végig (ezzel szemben olykor naponta kétezren felmennek a Reinebringenre). Az út azonban rendkívül viszontagságos, nincs hivatalos túraútvonal, és nem jelzik táblák az irányt. Érdemes beszerezni egy GPS nyomkövető eszközt, és egy iránytű sem árt, amelynek nincs szüksége térerőre. Ezenfelül minden egyes útszakaszt külön-külön megtervezek a Komoot alkalmazásban, és offline elérhetővé teszem.
A Lofoten mintegy 80 szigetből álló szigetcsoport Norvégia Nordland megyéjében, lakossága 24.000 fő. Főbb szigetei Austvågøya, Skrova, Gimsøya, Vestvågøya, Flakstadøya, Moskenesøya, Værøy és Røst. Mi Austvågøya, Vestvågøya, Flakstadøya és Moskenesøya szigeteit járjuk végig, a komppal érintjük Værøyt, a busszal pedig Gimsøyát.
Karácsony óta érik hát bennem az ötlet: ó de jó, én is átszelem a Lofoten-szigeteket! Mi sem egyszerűbb ennél… A terv azonban alapvetően kétesélyes. És ezt mindvégig érdemes szem előtt tartani. A túra csak akkor vihető véghez, ha a hegyekben már nincs hó. A hegyekben azonban június közepéig előfordulhat hó, mi azonban már június első napjaiban Austvågøya szigetén vagyunk, egy Delp nevű helységben, amely csupán néhány elszórt tanyából áll, s ahol a túra első szakasza indul. Kezdettől fogva tudjuk tehát, hogy nincs biztosíték arra, hogy meg tudjuk valósítani az elképzeléseinket. És ha valóban így alakul, akkor az ne csalódás legyen, ne érezzük úgy, hogy kudarcot vallottunk, hanem vegyük elő a B-tervet. Azt hiszem, végül valóban ez a tudás és elszántság menti meg a nyaralásunkat.
Röviddel indulás előtt abszolút felkészültnek érzem magam. Hónapok óta foglalkozom a Lofoten-szigetekkel, szinte belém ivódott a szigetcsoport domborzata és tájegységei, ismerem a túraútvonalat, legalábbis papíron. Elolvastam több útleírást, és megnéztem jó néhány videót, olyan túrákról is, amelyek félbeszakadtak, olyan túrázók történeteit is meghallgattam, akik feladták, vagy azért, mert túl nehéz volt a túra, vagy azért, mert augusztusban szünet nélkül zuhogott az eső, és a bőrükig átáztak. Mindenük vizes volt, a zokni nem tudott megszáradni, vizes volt a sátor, a hálózsák, s végül már a kemping gázfőző is. Azután egyszer csak nem bírták tovább.
Ez is benne volt a pakliban.
Az alkalmazásban már előre látom, hogy nem túl kedvező az időjárás-előrejelzés. Éjszaka öt fok alá süllyed a hőmérséklet, és minden napra esőt jelez. Kicsit aggódom, mégis optimista vagyok. Jó a hálózsákom, esetleg majd mindent egymásra veszek, ha mégis fázom. És amikor a túra első napján Delp elszórt tanyái között állunk, még valóban süt a nap. S amíg mozgásban maradunk, addig nem is fázunk. Különben teljességgel jelentéktelen hely ez a
Delp, ide soha nem jön turista, nincs mit látni, csak azok jönnek el, akik fel akarnak menni a Delpenre vagy a Matmorára, vagy mint én is, a Matmora tetején túl a másik oldalon lefelé, és tovább a sziget belseje felé. A buszon senki sem ül rajtunk kívül, amikor a sofőr meglátja hatalmas hátizsákunkat, megkérdezi, hogy a Matmorát akarjuk-e megmászni, és ekkor még töretlen energiával válaszolom neki, hogy igen, a Matmorát, és utána tovább, átszeljük a Lofoten-szigeteket. A sofőr elismerően bólint, és azt mondja, ő fel nem menne, mert fél, de tudja, hol kezdődik a túra, nincs ott buszmegálló, mégis megáll a kedvünkért. Naponta egy-két busz jár csak erre – ennek az információnak azonban csak később lesz majd jelentősége.
Elindulunk tehát a Matmora tetejére, és talán itt követjük el az első hibát, hogy kétnapos utazás és kialvatlanság után azonnal útnak indulunk. Az előző napi Berlin-Bodø repülőút után felszállunk az éjfélkor Moskenesbe induló kompra, az éjszaka nagy részét várakozással vagy a kompon töltjük, ahol én szemernyit sem alszom, majd Moskenesből a Lofoten Express busszal végig a szigeteken, átszeljük Moskenesøya, Flakstadøya, Vestvågøya, Gimsøya és Austvågøya szigeteit, hogy azután gyalog ugyanígy térjünk vissza Moskenesbe. Noha már dél is elmúlt, mire a hegy lábához érünk, és a Matmora tulajdonképpen egy egész napos túra, érdemes korán elindulni, akkor is, ha nyár van, és ezen a szélességi körön szeptemberig nem megy le a nap. Mintegy 17 km és 788m szintkülönbség vár ránk, amíg a túloldalon elérjük kitűzött napi célunkat.
(Folytatjuk)
Szóljon hozzá!