Krasznahorkai Lászlónak ítélték az idei irodalmi Nobel-díjat. A Nobel-bizottság indoklása szerint a díjat meggyőző és látnoki életművéért kapja, amely az apokaliptikus terror közepette is megerősíti, bizonyítja a művészet erejét.
Krasznahorkai a Nobel-díj oldalán olvasható rövid életrajz szerint a közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója, ami Kafkától Thomas Bernhardig nyúlik vissza, és amit az abszurdizmus és a groteszk túlzás jellemez. De ennél több is rejlik benne: műveiben keleti hatások is feltűnnek, amelyek elmélkedőbb, finomabb hangvételűek.
Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán. Jogi tanulmányait Szegeden kezdte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán folytatta, 1983-ban az ELTE BTK magyar–népművelő szakán végzett.
Első publikációja, a Tebenned hittem című elbeszélés 1977-ben jelent meg a Mozgó Világban. 1983-tól szabadfoglalkozású író. 1985-ben adja ki első regényét, a Sátántangót, amelyet Tarr Béla filmesített meg, a belőle készült film bejárta a világot, éppúgy, mint egyéb irodalmi és filmes munkái, Az ellenállás melankóliája (1989); Háború és háború (1999); Seiobo járt odalent (2008); illetve a Kárhozat (1988); Werckmeister harmóniák (2001); A torinói ló (2010).
Krasznahorkai László 1987-ben DAAD-ösztöndíjjal egy évet Nyugat-Berlinben töltött, majd 1996-ban a Wissenschaftskolleg vendége volt. 2008-ban vendégprofesszorként a Freie Universitäten, 2014-ben a New York-i Columbia Egyetemen tanított. 2007 óta Berlinben lakik, erősen kötődik a városhoz.
Nagy utazó, élt Franciaországban, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Japánban és Kínában. Műveit szerte a világon elismeréssel fogadták, folyamatosan fordítják, egyik legismertebb és leginkább méltányolt magyar írónk. 2015-ben megkapta az International Man Booker Prize-ot.
A Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.
*
A magyar írók közül ő a második irodalmi Nobel-díjas, Kertész Imrének 2002-ben ítélték oda a díjat életművéért, „amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
(Az életrajz forrása: Magyar Tudományos Akadémia)
Szóljon hozzá!