1914. Szarajevó – 17.

A merénylet nemzetközi visszhangja és a temetés lefolyása – 6. rész

A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 3.-i számában ezzel kapcsolatban még egy helyi hírt kell közölnöm – szintén az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével.

„– Gyászünnepély a pécsi keresztényszocialistáknál. A pécsi keresztény szocialisták mai csütörtöki estélyüket a borzalmas véget ért trónörökös pár emlékének szentelték. Erre az alkalomra az egylet nagyterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A gyászünnepélyt Csernus Kálmán nyitotta meg, aki a Szózatot szavalta el hatásosan.

Utána Linder Ernő, a Dunántúl segédszerkesztője emlékezett meg a trónörökös párról, s tolmácsolta azt a nagy részvétet, amely a keresztény szocialisták lelkében is mély nyomokat hagy, majd méltatta (!) az aljas merényletet. A közönségre nagy hatással volt a gyászbeszéd. Ezután még két szavalat, s végül a Hymnusz zárták be a szépen sikerült gyászünnepélyt.”

Most pedig rátérek a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 3.-i számában közöltek ismertetésére – természetesen hasonló hírekkel, hasonló tartalommal. „A török trónörökös Bécsben. Konstantinápoly, július 2. (Eredeti távirat.) A Tapin jelentése szerint (Şehzade) Jussuj (Yusuf) Izzedin trónörökös ma Bécsbe utazik, s a szultán képviseletében részt vesz Ferenc Ferdinánd trónörökös és Hohenberg hercegnő temetésén.

A király proklamációja. Bécs, július 2. (Eredeti távirat.) Beavatott udvari körökben híre jár, hogy a királyi temetés után proklamációt intéz a monarchia népeihez, amelyben megemlékezik a meggyilkolt trónörökösnek nagy érdemeiről és önfeláldozó kötelességtudásáról. A proklamációban külön fejezet vonatkozik Károly Ferenc József főherceg új méltóságára, akiről, mint a trón közvetlen várományosáról igen melegen szólt.

Berchtold gróf közös külügyminiszter tegnap majdnem egy óra hosszat tartó kihallgatáson volt Schönbrunnban a királynál. Az audienciát a szerajevói (sic!) vizsgálat eredményével, a bécsi kabinetnek Belgrádban teendő lépésével és a királyi proklamációval hozzák kapcsolatba.

A Viribus Unitis (Egyesült Erőkkel hadihajó) Triesztben. Trieszt, július 2. (Eredeti távirat.) A Viribus Unitis hadihajó által ideszállított koporsókat Ferenc Ferdinánd főherceg és Hohenberg Zsófia földi maradványaival ma vitték partra a város közönségének impozáns részvétele mellett. A közönség nemzetiségi és pártkülönbség nélkül eljött, hogy megadja a végtisztességet a merénylő áldozatainak.

Már a korareggeli órákban sűrű tömegekben ellepte a lakosság a Riviát (sic!), a mólókat, továbbá a kikötőben lévő hajókat. A kikötés helyén, a mólón, feketével és arannyal (a császári nemzeti színekkel) díszített két ravatal volt felállítva. – A körül a tábornoki és tengernagyi kar helyezkedett el. A katonai tengeri funkcionáriusok mögött a tisztikar küldöttsége foglalt helyet. Ott volt Hohenlohe helytartó, továbbá az állami és egyéb funkcionáriusok.

A riva (tengerpart) mindkét partján az egyesületek és testületek helyezkedtek el, a ravatal mellett a díszszázad állott. Röviddel nyolc óra után a hadizászlókba burkolt koporsókat a Viribus Unitis fedélzetéről ágyúdörgés és harangzúgás közepette a tengerész altisztek a partra helyezték.

A beszentelést Carlin püspök végezte nagy egyházi segédlettel, majd ennek végeztével a koporsókat a halottas díszkocsira emelték.

A gyászvonat. Trieszt, július 2. (Eredeti távirat.) A déli vasút pályaudvarának épületét majdnem teljesen elborította a fekete drapéria és a sok fekete zászló. A koporsókat altisztek vették le a kocsiról és a perronra (sic!) vitték, ahol újból beszentelés volt, mely után a koporsókat berakták a vasúti kocsiba, és két katafalkra (díszes ravatalra) helyezték. 9 óra 15 perckor a halottakat vivő udvari különvonat elindult Bécsbe.

A képviselőház és a főrendiház küldöttsége a beszentelésen. Budapest, július 2. (Eredeti távirat.) A képviselőház ma délelőtt 11 órakor Beőthy Pál elnöklésével ülést tartott. Elnök bejelentette, hogy a trónörökös pár koporsóit július 3-án Bécsben szentelik be, melyen a ház küldöttségileg képviselteti magát. A küldöttség tagjaiul (sic!) id. Erdélyi Sándor, Karácsony Jenő gróf, Khuen-Héderváry Károly gróf, Pejacsevich Tivadar gróf és Zichy János grófot ajánlja, amit a ház tudomásul vesz.

Június (itt téves a bejegyzés, júliusról van szó) 4-én rekviem lesz az elhunyt trónörökös pár lelki üdvéért, amelyen a képviselőház 40 taggal képviselteti magát. – A főrendiház részéről Jósika Samu báró elnök, Széchenyi Bertalan gróf, Szmrecsányi Lajos egri érsek és Dessewffy Aurél gróf lesznek jelen a beszentelés alkalmával.

Vilmos császár indiszpozíciója (gyöngélkedése). Potsdam, július 2. (Eredeti távirat.) Vilmos császár könnyű indiszpozíciója miatt lemondott a bécsi útról.

Bécs, július 2. (Eredeti távirat.) Nagy feltűnést keltett, hogy Vilmos császár lemondta az utazást. A lemondás oka az, hogy a császárnak zsábája van, ami miatt nem tud menni. Maga helyett Henrik porosz herceget küldte.

A gyám a királynál. Bécs, július 2. (Eredeti távirat.) Őfelsége ma hosszabb kihallgatáson fogadta Thun Jaroslav grófot, akit Ferenc Ferdinánd végrendeletileg gyermekei gyámjául rendelt. Utána Haus Antal tengerészeti parancsnokot fogadta kihallgatáson a király…”

Későbbi helyen pécsi eseményről is tudósított az újság ezzel kapcsolatban. „– A rendőrkapitány zenetilalma. Oberhammer Antal rendőrkapitány e hó 4-ére (sic!), szombatra, amikor a város a trónörökös pár elhunyta alkalmából rendkívüli közgyűlést tart, s ezt követőleg rekviem lesz a székesegyházban – betiltotta a nyilvános zenét, a mozik kísérő zenéjétől eltekintve.

Itt említjük meg, hogy a pécsi 69. gyalogezred zenekarának szokásos sétahangversenye, az udvari mély gyász tartamára, tehát közel egy hónapon át, elmarad.”

A Pécsi Nemzeti Színház ezekben az évtizedekben – amikor befejeződött tavasz végén-nyár elején az itteni színi évad – a nyarat Nagykanizsán töltötte. Így történt ezúttal is, de „utánuk nyúlt” ezúttal a királyi gyász-hír. „Irodalom és művészet. – A pécsi színtársulat Nagykanizsán. Nagykanizsán az utóbbi napokban már a közönség állandó nagy érdeklődése mellett játszik a színtársulat.

Tegnap teljesen felgyógyulva megérkezett Nagykanizsára Horváth Mici, a kitűnő primadonna, s így most már a társulat vezetősége abban a helyzetben van, hogy az operette (sic!) újdonságokat az eredeti szereposztásban, s ugyanolyan tökéletes előadásban mutathassa be, mint ahogyan Pécsett mentek. Úgy látszik azonban, hogy a nyári turnéra indult társulat mellől mégsem akar teljesen elszegődni a balszerencse.

Most, hogy megszűnt már a primadonna hiány, váratlanul zene nélkül maradt a társulat. A 69. gyalogezred zenekarának különítménye ugyanis amelyik a társulattal ment, tekintettel arra a lesújtó gyászra, amely a trónörökös pár meggyilkolásával szakadt az országra, nem játszhat. Amint azonban értesülünk, remény van arra, hogy a tilalom csak a temetés napjáig fog tartani, ez esetben tehát vasárnap már játszhat a zenekar.”

Ezt követően az 1914. július 4.-én megjelent lapok már az előző napi temetésről szóltak hosszan, részletesen. Mielőtt erre rátérnék, ismertetem, nálunk milyen intézkedések történtek a gyász idejére. A „Dunántúl” rovatai közül a „Hírek” szólt erről. „– Gyász a pécsi törvényszéken. A pécsi királyi törvényszék mai bűntető főtárgyalása a tragikus véget ért trónörökös párért való gyász miatt elmaradt.”

Ugyanez a „Pécsi Napló” július 4.-i számában így kapott helyet. „– Törvénykezési szünet az országos gyász miatt. Az igazságügyminiszter elrendelte, hogy ma, a trónörökös pár koporsóinak beszentelése napján, az egész ország területén a bíróságok törvénykezési szünetet tartsanak. A rendelet folytán elmaradnak a pécsi királyi törvényszéken és ítélőtáblán, továbbá a járásbíróságon mára kitűzött összes tárgyalások és tanácsülések. A magánügyeket a mai napon hivatalosan szüneteltették.”

Ismét a „Dunántúl” július 4.-i „Hírek” rovatát idézem. „A szerb püspök a trónörökösről. Sevics Mitrofán újvidéki szerb püspök a következő tartalmú pásztorleveket adta ki: A bácskai egyházmegye összes kolostorai igazgatóságához, tisztelendő lelkészi hivatalaihoz és nagy tekintetű hitközségeihez! Ő császári és királyi apostoli felsége, dicső trónörökösünk: Ferenc Ferdinánd főherceg és hű neje, ő fensége Hohenberg Zsófia hercegnőnek az életét bűnös kéz ez évi június hó 28-án Serajevóban (sic!) kegyetlen módon oltotta ki.

Ez a pokoli bűntett, amely az egész művelt világban undort és iszonyt keltett, mély gyászba borította az egész monarchiának összes nemzetiségeit, akik a magas trón iránt tántoríthatatlan hűséggel és odaadással viseltetnek.

A mi görögkeleti szerb egyházunk, amely ősidők óta át van hatva a magas császári és apostoli királyi trón iránti hűségtől, szintén ki akarja venni a maga részét ezen borzasztó esemény folytán keletkezett általános gyászból, és tudatában annak az óriási veszteségnek, mely egész monarchiánkat érte, a maga részéről azáltal akar kifejezést adni őszinte részvétének, hogy hivatalosan is közölve ezt a szomorú eseményt az összes alárendelt kolostori igazgatóságokkal, lelkészi hivatalokkal és egyházközösségekkel, s ezek útján az összes hívekkel, elrendeljük, hogy az összes görögkeleti szerb templomokban mindaddig, míg a fenséges halottak részére a végtisztesség meg nem adatik, megilletődés, fájdalom és gyász jeléül naponkénti háromszori harangozással a szomorú esemény közhírré adassék (sic!), és ezen idő alatt az összes templomok és felekezeti iskolák épületeinek tornyaira a gyászlobogó tűzessék (sic!) ki, a temetés után pedig egy legalkalmasabb napon a fenséges halottak lelki üdvéért ünnepi engesztelő mise tartassék (sic!) meg szent egyházunk szertartásai szerint, amiről részvétel céljából az összes helyi hatóságok és testületek kellő időben értesítendők. Mitrofán püspök.”

A „Legújabb” című rovatban – amelyben a nemzetközi hírek voltak találhatók – a következő tudósításokat találjuk. „Az arisztokraták a trónörökös temetésén. (Bécs, július 3.) Az osztrák és magyar arisztokraták, amikor a trónörökös és nejének koporsóját vitték, csatlakoztak a koporsóhoz, s gyalog kísérték ki a pályaudvarhoz.

A német császár betegsége. (Berlin, július 3.) Az új palotában a kérdezősködőknek azt felelik, hogy a császár gyöngélkedése jelentéktelen, s néhány nap alatt nyoma sem lesz a meghűlésnek. Az útiprogram szerint hétfőn indul a császár az északtengeri (sic!) útra, eddig a főudvarmesteri hivatal semmit sem tud arról, hogy az uralkodó megváltoztatta volna szándékát.

Mint a Telegraphen Union megbízható forrásból értesül, Vilmos császár megkérdezte a bécsi udvart, hogy látogatása Ischlben a trónörökös temetése után alkalmas lenne-e. A császár kérdésére természetesen igenlő választ kapott, s így a német császár ischli (sic!) látogatása a mély udvari gyász letelte után meg fog történni.

Elmarad a nagy hadgyakorlat. (Szombathely, július 3.) Már minden előkészületet megtettek az idei nagy hadgyakorlatra, amelynek központja Szombathely lett volna, és amelyen részt vett volna a trónörökös és a német császár is. Ma a hadvezetőség értesítette a katonai hatóságokat és az alispánt, hogy a hadgyakorlat a trónörökös halála miatt elmarad.

Ugyancsak értesítették erről Mikes Lajos gróf püspököt is, akinek rezidenciájában már mindent előkészítettek arra, hogy kényelmes otthonul szolgáljon a fejedelmi vendégeknek…”

„A gyászvonat kerekei alatt. (Budapest, július 3.) A Mura melletti Bruckból jelentik: Mikor a trónörökös és neje koporsóival Pernegg vasútállomáson keresztülrobogott az udvari különvonat, egy vasúti munkavezető olyan vigyázatlanul közeledett a sínekhez, hogy az udvari vonat mozdonya elsodorta, s a kerekek keresztülmentek rajta. A szerencsétlen ember szörnyethalt.”

A „Legújabb” rovat azoknak a nemzetközi híreknek is helyet adott ezekben a nehéz napokban, amelyek a lapzárta előtti utolsó időben érkeztek be a szerkesztőségbe. Ezért a lap végén ismét találkozunk ezzel a rovattal. Ezt a részt ezekkel a kis, de fontos, ezzel kapcsolatos hírekkel zárom.

Július 2: „…Triest (sic!), július 1. (Eredeti távirat.) Ma este 7 órakor a Viribus Unitis ideérkezett a trónörökös-pár tetemeit rejtő koporsókkal. Holnap reggel 8 órakor a Déli vasúton szállítják tovább a holttesteket Bécsbe… Bécs, július 1. (Eredeti távirat.) Hazai Samu báró honvédelmi miniszter megszakítva karslbadi üdülését, ideérkezett, és a magas katonai körökkel lépett érintkezésbe.”

Július 3: „…Belgrád, július 2. (Eredeti távirat.) Sándor régens-trónörökös a trónörökös-pár elhunyta alkalmából nyolc napos udvari gyászt rendelt. Bécs, július 2. (Eredeti távirat.) Henrik porosz herceg sem fog megjelenni a trónörökös-pár beszentelésén, s a német császárt egyáltalán nem fogja magasabb udvari személyiség képviselni.

Azt az elterjedt hírt, hogy e tények azzal állnak összefüggésben, mert a bécsi rendőrség több gyanús egyént letartóztatott, akik merényletre készültek, megcáfolják. Bécs, július 2. (Eredeti távirat.) Ferenc Ferdinánd katonai irodájának vezetőjét, Bardolfot, Károly Ferenc József főherceg mellé rendelte a király.”

A német részvétel, nem-részvétel kérdése a temetésen érdekes összefüggéseket sejtet. Az viszont a történelem tragikus fintora, hogy Szerbia udvari gyászt tartott, majd alig telt el egy hónap, már hadban állt a monarchiával…