Mostanság nehéz terhet görget az idő,
átlépve naptár kódolta határokat,
van-e új, vagy miben más, ami most kinő?
Jobb üzenet, vagy csupán hazug másolat?
Világot nem változtat meg egy pillanat,
a tegnapot mindenki másként élte át,
ne higgyük, hogy valami most kiragad,
a tegnapi felhő mára szebb égre vált.
Mégis él a remény évezredek óta,
bölcsek jósolták és sok gyönyörű nóta.
Mostanság ritka érték lett a becsület,
éterig ért a nagy kakofón hangzavar,
de valahogy nem bántott már a szó fület,
rozsdaként lelkekre ült a festett avar.
A hír sem HÍR, csak szavakból tákolt faló,
amit ide-oda vonszol egy-egy tábor.
Mert győzni kell, és mindegy, mi is a való,
csak sok lúd kell, nem lobogó lelkű bátor.
Mégis él a remény évezredek óta,
bölcsek jósolták és sok gyönyörű nóta.
Mostanság feltorlódnak bennem az évek,
az emlék múltat hasonlítgat a mához,
nosztalgiává mézesedik az ének,
Az óvatos nyel, mindent dicsérve átkoz,
őrizve gönceit, egykori önmagát,
nem rogy térdre, ahogy a nap múlik napra
áldva, ami neki jussa, ezt a kis hazát
mintha istennek lelkében számot adna,
Mégis él a remény évezredek óta,
bölcsek jósolták és sok gyönyörű nóta.
Mostanság egyre nő lelkemben a béke,
minden megkezdett új év, akár a balzsam,
más, de egybefonja múltam köteléke,
tudom „hitben az erő, és nem a pajzsban”,
mert alapjában véve nem rossz a világ
tán egy nap a rossz jobbik énjére ismer,
mert küzd, mégis bízvást bízni él az ember,
nem csak rombolni, de építeni is mer,
s a Káinok kezéből kihull a fegyver.
Mégis él a remény évezredek óta,
bölcsek jósolták és sok gyönyörű nóta.
Szóljon hozzá!