A gyermekversek szókincse és nyelvi megformáltsága nagyjából egyezik a „nagy versek” (a felnőttek számára írt versek) szókincsével, szövegszerkezeti sajátosságaival. A témát és a szóválasztást azonban meghatározta e versekben az is, hogy az író alkalmazkodott a gyermekek életkori sajátosságaihoz. A játékos szavak képgazdagsága, a versek ritmikai sokszínűsége, a szellemes és újszerű asszociációk sora bizonyára felkelti a gyermekek érdeklődését. A szövegekhez kapcsolódó vidám illusztrációk hozzájárulnak a versekben kifejezett hangulatok átéléséhez.
Pákolitz István gyermekverseinek szókincsét vizsgálva – rövid áttekintésben – ezeket a főbb jellegzetességeket lehet kiemelnünk:
Az irodalmi nyelv szavain kívül szerepet kaptak a versekben a regionális köznyelv és a paksi nyelvjárás szavai (tájszavai), a vidék archaikus szavai, ritkábban még az ifjúsági nyelv (a szleng) szavai is. Paksi tájszavak: mesztéláb (mezítláb), poszka (kis, fejletlen valami, valaki), kokas (kakas), gebickél (lassan nehézkesen jár), likas (lyukas), dercés hódunyha (dermesztően hideg) stb. – Régies szavak: sifonér (szekrény), ládafia (a láda fiókja). tirányos (kegyetlen, szívtelen), gornyaszt (gurnyadtnak látszik), dénár (régi pénz), peták (régi pénz), okuláré (szemüveg), dukál (jár valami valakinek) stb. – Szleng jellegű szavak: habsi (a pasas szinonimája), fusi (a gyenge minőségű, elfuserált munka jelzője), libasuli (libaiskola), cidrizik (remeg) stb.
A gyermekversek vidám hangulatát, életszerű tartalmait hangutánzó és hangulatfestő szavakkal teremtette meg a költő: kip kop (a kalapács hangja), varrsz (a béka hangja), burukkol (a galamb), gágog a liba; – lepittyedt (száj), kotyvaszt (főz valami gyenge minőségű ételt) stb. – A természeti hangok valóságos orgiáit sorolja fel a Térzene című vers a Kínálgató című kötetben.
A természet helyi (paksi) jelenségeit ezek a szavak nevezik meg:
Állatok: kacsa, kokas, liba, páva, paptetű (halfajta), keszeg, harcsa, márna, hangya, gyík, béka, harkály stb. [Ötvennél is több állat neve szerepel a versekben. Egzotikus állakokról (zsiráf, tigris) nem írt verset a költő, legfeljebb az elefántról. Ugyanis ilyen állatok nem futkároztak Paks határában!]
Növények: tulipán, rózsa, fa, virág, pitypang, mák stb.
Természeti jelenségek: szél, hópehely, hóesés, vihar, eső, évszakok stb.
A megszemélyesítések révén élnek még az élettelen tárgyak és a növények is a versekben: a pitypang virít, a pitypang magja száll a nagyvilágba; a lekvár bőre göndörödik; a hajó liheg, zihál stb. – A szél hangja: füfüüüüü befütyöl, a szél kinyújtózik, a szél tekereg, rázza a bokrokat, a szél hangja: Siri-súr, siri-súr; fény csurog az aranynádon stb.
A képszerűség kifejezői leginkább a jelzős szerkezetek: surranó pillanat, fúvó szél, ropogós cseresznye. – A metaforákra is van sok példánk a versekből: a pitypang sárga rézgomb a zöld kabáton; Göncölszekér aranyrúdja; holdsugár-kéve; bárányfelhő-falka stb.
A költő leleményei, szóalkotásai, amelyek már-már szójátékok: róka-bóka (róka), rügyike (kis rügy), libául szól (liba nyelven), elgyűrűzik a menyasszonyt (eljegyzik gyűrűvel a menyasszonyjelöltet), buffan (puffan), pluttyan a hal (vízbe esik), letrappogott (trappolva ment lefelé) stb.
Kiolvasó versike parafrázisának tekinthetjük a Köszöntő 2. részét a Pitypang című kötetben: Egyedem-begyedem / bükk-makk-fa / majd kiderül holnapra!
Kurjongatás vagy réja (mulatószó) hatására születhetett a Gyík-menyegző című vers (a Kínálgató című kötetben): Gyik-gyik-gyik, / sejhaj gyik, / három a tánc, kezdődik; cilimpáré sejehaj a Kiolvasó című versben (Bagolytrombita).
A tehervonat és a gyorsvont haladását verssorok növelésével, hangutánzó szóval és szótagolással fejezi ki a Vonat című vers (Bagolytrombita).
Különös humor fejeződik ki a Jojojó című versben, ahol az aranynap éjjel süt; az eső lajtorján érkezik; ahol a fekete hófehér (Kiolvasó). Ezzel a verssel talán arra utal a költő, hogy a világban sok abszurditás létezik, azaz nem egészen olyan ám, mint amilyennek látjuk! – A derű kifejezői a gyermekversekben az érdekes ikerszók: csiszreg-csoszrog, kittyem-kottyom, firge-fürge, illeg-billeg, bingyer-bongyor kisbárány. – A szellemes rímek is derűt keltenek az olvasóban: Marci – murci; gébics – gém is; Medárd – ne várd; likát – pikulát; Gergő – tekergő, cinege – hidege, habzik – lagzi, gyomra – éhomra, kormorán – nem kelt föl korán stb.
Meseszerű történetet verselt meg a költő A törpe meg a körte című szövegben (A Pitypang és az Altató szövege). A vers hasonlít a népmesék előadásmódjára: Egyszer volt, hol nem volt; ahogy ment mendegélt stb.
Az öt verseskötet versei ütemhangsúlyos (magyaros) versritmusban íródtak. Jobbára két ütemű 4 + 4 és 4 + 3-as szótagszámmal. A terjedelmesebb versekben természetesen nagyobb a szótagszám. A versek egy része a népdalok hangulatát, szövegszerkezeti sajátosságait idézi az olvasóban. A viszonylag rövid versikék tartalma nem okoz nehézséget az értelmezés során. Könnyen tanulhatók.
Az ún. nagy versek és a gyermekversek szoros kapcsolatára utalhat az, hogy néhány vers a felnőtteknek szánt kötetekből átkerült a gyermekversek egy-egy kötetébe. Például a Hópehely című vers a Kínálgató-ban is olvasható. Pákolitz István költészetében a gyermekversek nem másodrendű művek, azaz a nagy versekkel egyenrangú alkotások! Jól szolgálnák az anyanyelvi nevelést, ha szerepelnének az 1. és 2. osztályos tanulók olvasókönyveiben.
Befejezésül egy rövid vers arról, hogy a költő milyen szellemesen rajzolta meg szavakkal a hóember látványát.
Hóember
Hermelin-szőr a prémbunda,
viseli, míg meg nem unja;
dérütötte krumpliorra
ködronggyal kisubickolva;
okuláré ugyan minek,
szeme gombja tojásbrikett;
pipája vadgesztenyéből;
melegedik melegétől;
jobb kezében hólapát van,
fűzfa söprű a baljában;
hógolyóval ha dobálják,
meg se rándítja a vállát;
vakvilágba menne legott,
de a lába odafagyott.
Remélem – ha csak vázlatosan is –, de sikerült bemutatnom Pákolitz István írói nyelvének gazdagságát Az írói szókincs sajátosságairól érdemben csak részletes tanulmányban lehet teljességre törekedni. – Bízom abban, hogy munkámnak lesz majd folytatója.
Irodalom
- Ágoston Z. = Ágoston Zoltán: Egy rövidnadrágos tanító – Jelenkor 2019 szeptember 992–993.
- Bécsy T. = Bécsy Tamás: Pákolitz István költészete In: Pákolitz István bibliográfia –1986. 15–17.
- Bertók L. = Bertók László: Pákolitz István bibliográfia – Pécs, 1986.
- Kálmán B. = Kálmán Béla: A nyelvjárási elemek stílusértéke és irodalmi felhasználása – In: Uő: Nyelvjárásaink1977. 97–101.
- Mohácsi B. = Mohácsi Balázs: Emberhez méltón élni (Pákolitz István jubileumára) – Jelenkor 2019. szeptember 994–999.
Pákolitz István munkáiból:
- Szüret – 1958 ☼ Fény és árnyék – 1962 ☼ Messzenéző – 1965 ☼ Igazságos Mátyás –1966 ☼ Ami lehet – 1969 ☼ Jel (Válogatott versek 1948–1968) – 1971 ☼ Zöldarany – 1973 ☼ Koronák – 1974 ☼ Vargabetűk – 1978 ☼ Bögrésdiákok – 1980 ☼ Kikerics – 1981 ☼ Tűzbenéző – 1987 ☼ Mandulavirág – 1989 ☼ „Ha mondod még” – 2016.
A gyemekversek kötetei:
- Altató – 1961 ☼ Pitypang – 1971 ☼ Kínálgató – 1979 ☼ Bagolytrombita –1964 ☼ Kiolvasó – 2015.
- Pesti = Pesti János: Rigac Jancsi, a hegyháti betyárvezér (Népballada szövege, kottája) Művelődési Tájékoztató 1963 április 110–117. – Uő: AKHA I. = Alsómocsolád község helytörténeti adattára I. 1999.
- Pesti J. 2016 = Pesti János: Pákolitz István Tekercs című versének elemzése (Kézirat)
- Tüskés T. = Tüskés Tibor: Pákolitz István költészete –In: Pákolitz bibliográfia 1986. 15–17.
- Lex. = Fónagy Iván: a metafora szócikk – Világirodalmi Lexikon 8. kötet Wikipédia = Pákolitz István élete és munkássága
Szóljon hozzá!