A TAVASZ ILLATA – TÉLEN
Hazug, de megvadít
Ámító, ám messzi repít
Tán egy újranyíló, illatos
Vad, bódító Szerelembe
Egy újabb sötét verembe?
Vagy az izzó, napsugaras
Szédítő Mont Everestre
Érzem a porhó alól feltörő
Törékeny, reszkető reményt
De csak álmodom léhán, hogy
Felhők felett mindig kék az ég
Szóljon hozzá!