Fónagy Iván emlékére
Jóllehet már messze vannak az 1970-es évek, mégis jól emlékszem, hogy gyermekeink korán ismerkedtek a könyvekkel. Szinte már kisbabaként örömmel forgatták az állatokat ábrázoló leporellókat, és várták, hogy a „foglakozásokon” megmondjuk, mi látható a képeken. A hagyomány szépen folytatódik napjainkban is; ugyanis dédunokám, A. Ádámka, aki alig múlt egy éves, de máris kitartóan, nagy érdeklődéssel „olvas” minden képes könyvet. Kérdésre fejbólintással válaszol, hogy a sok könyve közül éppen melyiket kéri. Úgy látszik, képes megjegyezni a könyvek tartalmát. Vajon mi motiválhatta kisfiunkat ebben a szórakozásában, Az elsősorban az, hogy megkezdte a világgal való ismerkedését, és ezt érdekesnek találhatta; de még az is motiváló tényezőnek számít, hogy az okos szülők kezébe adták a számára érdekes kis könyveket.
Ide tartozó talán az is, hogy P. Andris öt hónapos volt, amikor teljesen váratlanul egy érdekes szituációban megtanulta tőlem a baba jelentését, fogalmát egy kis szobor nézegetése közben és a szoborra vonatkozó baba szó ismételgetésével. Az örömteli, mégis döbbenetes élmény hatására döntöttem akkor úgy, hogy gyermekeim anyanyelvi nevelésében nekem is részt kell vennem. Mégpedig azért, hogy ne csak anyanyelve legyen a fiaimnak, hanem „apanyelve” is. A nem várt tapasztalatom motivált abban, hogy én is legyek „házi tanító” …
Tanulságos annak felidézése is, hogy gyermekeink mikor kezdtek érdeklődni a nagybetűk írása iránt. Andris már két évesen felismerte könyvecskéiben a nagy- betűket. Először – a maga örömére – a nagy A betűt írta le, mert az szerinte anya és apa jelentésű volt, és az háztetőre emlékeztette. Első betűjét tehát az motiválta, hogy az A-nak van értelme, és ezen kívül még hasonlít is valamire. Ez a gyermeki motiváció hasonlít a sumérok felismeréséhez. A sumér nyelvben az alef ’ökör’ jelentésű szó kezdőbetűjével utaltak az alef ’ökör’ szóra, egyúttal ez, az alfa lett a első betűjel a sumér ábécében. – Amikor Andris már több betűt ismert, néhány szó leírásával is próbálkozott öt éves korában. Tudta írni az APA, PAPA, MAMA, BABA szavakat. A betűk és a szavak írásának tempóját nem siettettük. Bíztunk abban, hogy spontán fejlődési folyamatról van szó. Az viszont egyértelmű volt számunkra, hogy a tanulási folyamat a kisgyermekek életében korán kezdődik. Felismertük, hogy a tanulás irányításában a szülőnek igen jelentős szerepe van. Helyesen állapította meg Vajda Zsuzsanna: „A motiváció minden életkorban szerepet játszik a problémamegoldásban és a tanulásban [egyaránt], de az iskolás kor kezdetén a gyerekek számára még fontos a spontán érdeklődés mint motiváló erő; lévén, hogy még nem értik meg tanulás, tudás áldásos értékét. […] Ezért állathatjuk, hogy az iskolai motiválás az oktatás egyik alapkérdése a tanító, tanár személyes példája, befolyása. A tanítói értékelés gyakran a motiváció legfontosabb forrása. Természetesen motiváló hatású lehet még a társas összehasonlítás és az osztályban kialakult légkör is” (V. Zs, 2014. 215, 216, 220, 249.)
Mivel indokolhatjuk, hogy a kisgyermekek a betűnek mint absztrakt jelnek értelmet tulajdonítanak? Ennek van előzménye a művelődéstörténetben. Az ókori görögök úgy vélték, hogy az ábécé hangjai közül az a, o, u kövér, az i, ü vékony, és a p, t meg kemény hang. A hangszimbolika fontosabb felismeréseit érdemes elfogadnunk, hiszen a hangfestő és hangulatfestő szavak megteremtésében az említett hangoknak szerepük van (F. I. 1975. 199–205), A magyar fonetika szaknyelvében is találunk példákat erre a felfogásra, hiszen az i, é, ü magánhangzókat magas, az a, o, u-t mély magánhangzónak tartjuk. A p. t, k felpattanó zárhang, a s, sz, z surlódó réshang. A jelzők az említett hangzók képzési sajátságaira utalnak. A kisgyermekek erről nem tudhatnak, de a betű látványát igyekeznek értelmezni, és ebből a szándékból következik, hogy a A, Á betűket Ház- illetve Apa- és Anyabetűnek nevezik.
Felvetődhet, hogy a betű motiválásának szándéka nem nehezíti-e a betűk tanulását, tanítását? Ha gyermekeinket a spontán érdeklődés készteti az elvont betű (A) és a hozzá illő valóságrészlet (háztető) összehasonlítására, akkor az ismeretszerzésnek ezt a módját hasznosnak kell tartanunk. Az összehasonlítást egyébként az analógia törvényei alapján végezzük a nyelv elsajátításának már a legkorábbi szakaszában is. A szavak hangzásának különbségei alapján vettük észre, hogy nem azonos a hat és a hát, a fel és a fél, a mer és a mér szavak jelentése. Az analógia érvényesülése teszi lehetővé, hogy nyelvünkben igen gazdag a szóalakváltozatok rendszere. Például: egyelőre – egyenlőre, helység – helyiség, jártas – járatos stb. (Az analógia jelenségéről bővebben: K. B. 2000. 102, 103, 181, 313, 338 és J. A. 2004. 263, 726, 728, 739).
A betűk tanulása-tanítása során megkerülhetetlen feladat, hogy a tanuló összehasonlítja a nyomtatott kis- és nagybetűket, a nyomtatott és írott betűket. Észreveszi, hogy vannak vékonyabb és testesebb betűk (i, í , I, Í – a, o, A, O stb. Érdekes, hogy a vékonyabb betűk magas magánhangzók betűjelei, a vastagabbak meg mély magánhangzók jelei. Van annak alapja, hogy a d, D a b és a B betűket hasas, pocakos betűnek tekinti a gyermek. A e nagybetűs alakja, az E fésűre emlékeztet; és a F is majdnem fésűs betű. Érdemes összehasonlítani az írott kis- és nagybetűket a kapcsolóelemek helye szerint is. Az írás folyamatosságát részben az biztosítja, hogy nem állunk meg minden betű után. Vagyis akkor szűnik meg (részben) a folyamatosság az írásban, ha egy-egy szó végére érünk. Csak akkor tesszük ki az ékezeteket. Mivel az írott betűk kapcsolójelei lehetnek a betűk alsó és felső részén (például az a és az o betűk írásakor), ügyelni kell arra, hogy az o kapcsolójele ne a betű aljára kerüljön! Nem helyeselhető, ha valaki modorosságból a m betűt alsó hurkokkal írja, mert így a betű akár u betűnek is olvasható. Modorosság az is, ha sokan az i, ö, ü betűkre pont helyett kis kört, köröket rajzolnak!
A betűtanítás motiválásával kapcsolatos ötleteimet nemrég kis dolgozatban a foglaltam össze (P. J.1 )
A betűk motiválása végbemegy a tanulók spontán érdeklődése során, ám ebben segítségre szorulnak. A betűk gyors felismerését sokféle gyakorlattal segítheti a tanító. A technikai olvasás gyakorlásakor a szülő közreműködésére is szükség lehet a tanulás első szakaszában.
A betűtanulásban, betűírásban még az osztályközösség elismerő véleményei is ösztönzőek lehetnek.
Motiváló hatású, ha a szülő figyelemmel kíséri gyermeke betűtanulását, és dicsérően szól, ha látja a szorgalom megnyilvánulásait.
Az olvasásban nagy szerepe van a gyors betűfelismerésnek. Ha ez nem zavarmentes, akkor az olvasott szó egészének megértése is gondot jelenthet az olvasástanulás kezdetekor. A betűk felismerését segíti, ha fejlett a tanuló beszédhallása. Ezért is tartja fontosnak Gósy Mária, hogy a beszédészlelés fejlesztése legyen állandó feladat már az óvodáskorú gyermekek körében is (L. G. M.1, – G. M.2, – G. M.3) – A beszédhangok észlelését, felismerését megkönnyíti, ha az egyes beszédhangok tanításakor utalunk a természet hangjaira az óvodások foglalkozásain. Elmondjuk, hogy a sz a kígyó sziszegéséhez meg a lábasból kiszökő gőz hangjához hasonló; a s és a sz susog és zúg, mint a szél; a f is a szél hangjára hasonlít, és fújó hang. A gyermekek is felismerik, hogy r hang olyan, mint a motor hangja. Az már kissé távolabbi kapcsolat, hogy a m a mama, a p a papa, a c a cica, a b az uborka betűje/hangja (a szókezdő hang/betű alapján). A tudat működése szempontjából lényeges, hogy a természetes hangok említésével gyorsabb és pontosabban rögzül a gyermekek emlékezetében (hosszú távú memóriájában) az adott beszédhang képzési sajátossága. Persze azzal is számolnunk kell, hogy a hang már létezett korábban is az emlékezetben, de még az önálló beszédhang szerepe nem volt tudatos.
Ha a beszédhang észlelése pontos, könnyebben felismeri a tanuló, hogy a beszédhangnak melyik betű a megfelelője. (A súlyos beszédhibás gyermekek nehezebben tanulják meg az olvasás alapjait!) Gósy Mária is fontosnak tartja, hogy a betűk tanulásának kezdeti szakaszában a látványból, a valóság adott részletéből érdemes kiindulni. Például a B tanításakor felmutatjuk a boroshordó rajzát; ugyanis a hordó gömbölydedségével a B-re emlékeztet; a doboló katona képe meg a D-hez nyújt vizuális képet. A G betű felismeréséhez/rögzítéséhez a gégére mutató ujjak utalhatnak; a N hangra/betűre a fúl táján végzett körkörös mozdulat a N folytonosságának lehet a megjelenítője (Gósy M.2. 2009. 848–51) – Az ún. fonomimikai kézjeleket már korábban, a 20. század elején is sikerrel alkalmazták a betűk tanításában.
A betűk motiválásának természetesen még sokféle lehetősége van. (P. J.1)
Ha az olvasásban már a szó eleji betű kiolvasása is gondot jelent a tanulónak, ez akár görcsös megálláshoz vezethet. Az elakadás ismétlődése, a folyamatos szorongás, a gátlás megszüntetése nehezen gyógyítható (P. J.2 2023. 301–211).
Irodalom
- I. 1975 = Fónagy Iván: a hangfestés szócikk a Világirodalmi Lexikon 4. kötetében Budapest, 1975.
- A. 2004 = A. Jászó Anna szerk.: A magyar nyelv könyve. Budapest, 2004.
- M.1 2009 = Gósy Mária: A beszédészlelés és a beszédmegértés fejlesztése Óvodásoknak Budapest, 2009.
- M.2 2009 = Gósy Mária: A beszédészlelés és a beszédmegértés fejlesztése (szóban és írásban) Iskolásoknak Budapest, 2008.
- M.3 és I. A. = Gósy Mária és Imre Angéla: Beszédpercepciós fejlesztő modulok Budapest, 2007.
- B. 2000 = Keszler Borbála szerk.: Magyar grammatika Budapest, 2000.
- J.1 = Pesti János: A hasonló betűk gyors felismerésének gyakorlatai. (Kézirat. Pécs, 2019).
- J.2 = Pesti János: A gátlás oka az olvasásban In: P. J.: „Rozmaringot ültettem cserépbe” Pécs, 2024.
- Zs. 2014 = Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése Budapest, 2014.
Szóljon hozzá!