Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence és Vargyas Lajos emlékére
Bizonyos zenetudományi és nyelvészeti ismeretek alapján nem nehéz felfedeznünk, hogy a beszéd- és énekdallam között létezik az összefüggés. A téma kutatói fontos tanulmányokban összegezték az összefüggés lehetőségeit, mégis maradtak fehér foltok ebben a kérdéskörben. Még ma sem látjuk pontosan, hogy milyen szabályok alapján épül rá a beszéd dallamsajátságaira az énekelt vers dallama.
A címben jelzett összefüggésről meggyőződhetünk, ha az egyik jellegzetes népdalunk szövegét valaki dallam nélküli versként olvassa fel. Az így elhangzó szöveg dallama (hanglejtése, hangmenete) lehet emelkedő-eső vonalú, a parabolára emlékeztetően; például a Madárka, madárka és a Jánoshídi vásártéren című dalainkban. [A parabola rajzát – sajnos – számítógépemen nem tudom megjeleníteni!] Indulhat továbbá a hanglejtés (dallamvonal) felső hangfekvésből, ereszkedő hanglejtéssel is; például a Két szál pünkösdrózsa, az Éliás, Tóbiás és az Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt című dalokban. Természetesen sok más dallammenet hallható népdalainkban (Kodály Z. 1976. 17–38). Ha a beszéddallam sémáit összehasonlítjuk az ének kottájával, megállapíthatjuk, hogy a dallammenet alapvetően (leggyakrabban) ereszkedő jellegű. Legfeljebb annyi a különbség, hogy beszédben kvint csak a távolság az alsó és a felső hang között; illetve az énekdallam sokkal dinamikusabb, s a dallamvonala terjedelmében az alsó meg a felső határ között oktávnyi; illetve oktáv + két hang lehet a távolság. A hangsúlyviszonyok is nagyjából egyformák a szöveg beszélt nyelvi és énekelt változatában. A beszéddallam és az énekdallam szoros kapcsolatát bizonyítja a Hol jártál az éjjel, cönögemadár című dalban az értelmi (beszédbeli) hangsúly helyei megegyeznek a ritmikai (zenei hangsúly) helyeivel. [Hol jártál… Ablakodban …]. A hosszúhetényi népdalokban a szünetek helyei, a ritmikai hangsúlyok és a dallamvonal kiugró pontjai egyeznek a beszédszünetek, a beszédbeli hangsúlyok (értelmi és érzelmi hangsúlyok), valamint a beszéddallam kulmináló részének helyével. Furcsa, zavaró hangsúlyeltolódások nincsenek a hosszúhetényi népdalokban, és persze más vidékek népdalaiban sem. Népdalainkban a dallamvonal folyamatosságát erősíti a dalok szövegszerkezetében megnyilvánuló szigorúság (Pesti J. 2014. 135–136). A versszövegek mondatai között a tartalmi-nyelvi kapcsolat is kifejezhet emelkedést, tetőpontot, majd zárást. Például ebben az ormánsági népdalban: (1) Szegény vagyok én, / (2) szérű lakom én. / (3) A házamnak nincs teteje, / (4) elhordta a szél. – (1) Ténymegállapítás → (2) Magyarázat a szegénységre. → (3) Tetőpont (Kár ért.) → (4) Következmény (A nagy szél okozta a káromat.) – A dal kottája szerint emelkedő és ereszkedő a négy sorból álló versszak dallamvonala (Kiss G. 1986. 545). A mondatok tartalmi kapcsolatát a dallammenet alakulása is erősíti.
Sebő Ferenc, a népdalok jeles kutatója és előadóművész az 1970-es évek elején fontosnak tartotta, hogy a legszebb, legismertebb magyar versek szövegeihez dallamokat írjon (Sebő F. 1982. 5–6). Az általa tervezett dallamok véglegesítésében bizonyára figyelembe vette a népdalok zenei jellegzetességeit. A versek dallambéli és ritmikai elemzései során jött rá arra, hogy miként lehet az adott versből énekelt verset formálni. Nagy László szerint „Az újkori versek Sebő-szerzete dallamai azért oly megragadóak, mert szigorúan őrzik a zenei anyanyelv tisztaságát” (Sebő F.: i. m. 138). Nem nehéz megállapítanunk, hogy a megzenésített versek dallama a népdalok dallamára emlékeztet. A Sebő-dalok egy része emelkedő-eső dallammenetű: A galagonya, A tündér és a Száncsengő című dal (Sebő F. 1982. 54. 56. 81); és felülről induló, ereszkedő dallamúak: Sej-haj, fonóba, a Haragosi. a Kertész leszek és A kanász című dal.
Sebő Ferenc nagy felfedezése, hogy a monoton hangoknak is van zenei értéke. Jól illik a Kőbéka című vers szövegéhez az egyhangú, változatosság nélküli hangsor, amely recitativo előadással átmenetet jelent az ének és a versmondás között (Sebő F. 1982. 74, 74). A Kőbéka című vershez hasonló a Csimpilimpi, a Varázsének, az Altatódal néhány ütemében az ismétlődő hangok sora (Sebő F. 1982. 57, 82, 84). Az Altatódal elején négy ütemben a csíja, csicsija rózsa, csicsija mályva szerkezetben a csijad szavunk kapcsolatban van a csihad tájszavukkal, és ’csillapodik, csendesedik’ jelentésű. A csijad a hangutánzó-hangfestő szóként különösen alkalmas arra, hogy vele álomba ringassa a szülő kisbabáját! A monotómia alapján is érdekesnek, szépnek tartják kisgyermekeink a kiolvasó versikéket. Ezeket: Éni, péni, Jupi néni; Antanténusz; Ec,pec, kimehetsz; Hej, Gyula. Gyula, Gyula stb. Úgy is felfoghatjuk. hogy ezek a kis remekművek megzenésítés nélkül is biztosan zenei élményt nyújtanak gyermekeinknek. – Akár zenei műnek is tekinthetjük Weöres Sándor Robogó szekerek című prózaversét, amely mononton hangzásával ugyancsak alkalmas arra, hogy „altatószöveg” legyen: „Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka – a tanyai kutyaugatásokon át tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova […] A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a csillag, e gömbölyű, de tövises alma […]” (Weöres S. 1973. 24). – Mivel népdalaink egy része táncok kísérőjeként jöhetett létre, a verses formájukból is ki lehet hallani a táncok ritmusát, dallamát. Valószínű, hogy Weöres Sándor az Édes rózsám, szívem kedvese című táncének dallamának hatására írta az Ugrótánc című versét. Az ugrótáncok ritmusát, dallamát tekinthette Sebő Ferenc is mintának, amikor dallamot írt Weöres verséhez (Sebő F. 1982. 46–47). Arany János a verbunk táncritmusára írta a Kondorosi csárda mellett című dalát. Dallamot is „szerzett” hozzá.
Az énekdallamok kialakulását így lehet elképzelnünk. Adott körülmények között valakinek gondolata támad életérzésének lényegéről. Ezt először talán egy prózai mondatban fogalmazza meg (Szegény vagyok én). Majd rímeket is talál a mondatok összekapcsolásához (szérül lakom én). Folytatva a gondolatot: A házamnak nincs teteje → [mert] elfútta a szél. Lehet, hogy a téma nyelvi megformálásával egy időben születik meg a vershez tartozó dallam is. Az ismeretlen szerző először talán csak magának dúdolgatja dalát, majd alkotását közkinccsé teszi; így a dalát mások is kezdik énekelni. Az alkotás folyamata ez lehet: tapasztalás → a tapasztalat nyelvi (prózai) megfogalmazása → a prózai gondolatból vers születik → a verssel egy időben jön létre a hozzá tartozó dallam [illetve később kapcsolódik dallam a versszöveghez]. Ez utóbbi folyamat megy végbe akkor, amikor egy-egy költői mű szövegéhez valaki dallamot talál ki. – Weöres Sándor szerint „A verséneklés ősi dolog, hiszen az ősidőkben a dallam és szöveg elválaszthatatlanul egy volt. A dallam, a ritmus, a különböző hangszínek oly szorosan kapcsolódtak egybe, hogy például Kínában Tao Jüan-ming költő a VI. században csinálta meg először azt, hogy egy húrtalan hangszert fogott a kezébe, és mondta a verseit.[Ma is vannak költők a világon, akik verseiket énekre írják; hazánkban például Erdélyi József. Ma is vannak énekelt versek, amiket a szerző egyszerre énekbe és zenébe és szövegbe formált. És van persze az is [ami Sebő Ferenc nevéhez fűződik]; az, hogy a versek utólag és csak most kapnak zenét” (Idézi Sebő F. 1982. 34).
Máig vitatott téma, hogy az ősköltészeti énekversek ritmusának kialakulásában milyen tényező volt a domináns. K. Büchler okfejtése szerint az alapvető zenei és prozódiai ritmusképletek a leggyakoribb munkaformák ritmusából vonódtak el [a munkadalokból?] oly módon, hogy a képletek nyomatékos elemei a munka erőfeszítéseivel kapcsolatosak, mert a magas hangok az erőfeszítés, a nyomaték nélküli elemek és a mélyebb hangok pedig a lazítás mozzanatának felelnek meg. Ebből következik, hogy az énekvers ének-, tánc- és szövegritmusa egyszerre és egymást kiegészítve keletkezett. E hipotézissel szemben T. Georgiades a görög költészet kezdeteit elemezve a nyelvből kívánja eredeztetni mind a szöveg, mind a az ének ritmusát, illetve dallamát. Hasonló konklúzióra jutott a magyar Szabédi László. Vargyas Lajos a középkori versek és a népdalok szövegeit elemezve úgy vélte, hogy a az énekszöveg kialakításában elsődleges szerepet játszik a verses szöveg ritmusa (Vil. Lex. 2: 1108–1109, Lázár György – Szepes Erika énekvers szócikke). – Szabolcsi Bence a rímes próza hatásával magyarázta a Halotti Beszéd zeneiségét (Szabolcsi B. 1972. 33). Szerinte az Ómagyar Mária-siralomnak már volt dallambeli előzménye is. A mintának tekinthető Planctus kottáját is közli (Szabolcsi B. 1972. 46-48). Szabolcsi Bence szerint az ÓMS a XIII. század közepe táján valamelyik francia (olasz? magyar?) kolostorban szabad és művészi magyar parafrázisát adta Geofroi de Breteuil Mária-siralmának (Szabolcsi B. i. m. 49). Szabolcsi Bence említett munkájának értékét növeli, hogy a régi magyar versek ritmusának, dallamának jellegzetességein kívül vizsgálta Mikes Kelemen, Arany János és József Attila „dallamait” is. Érdekes tanulmányt írt továbbá Bartók és Kodály hangszeres beszédéről.
Mi, pécsiek büszkék lehetünk arra, hogy az immár országos hírű Szélkiáltó Együttesünk – Lakner Tamás karnagy vezetésével – immáron évtizedek óta énekelt versekkel népszerűsíti a magyar költők műveit. Hangversenyeik programjában gyakran szerepelnek Bertók László, Csorba Győző, Galambosi László és Pákolitz István verseinek zenei feldolgozásai. – Az énekelt versek dallamának, ritmusának tervezésében és az elkészült munkák bemutatásában igen jelentős érdemei vannak városunkban Schóber Jánosnak, Rozs Tamásnak és Szabó Szabolcs kolléga uraknak is.
Azt remélem ettől az írásomtól, hogy hatására kutatás tárgya lesz egyetemünkön a beszéd- és versdallam összefüggéseinek vizsgálata. Jó lenne, ha az oktatás alsó szintjén, de még a középiskolákban is több időt szánnának kollégáim a beszéd mondat- és szövegfonetikai eszközeinek tanítására; elsősorban Deme László és Wacha Imre munkái alapján (Wacha I. 2010. 75–77, 82–101, 104–123, 124–130, 134–192).
Irodalom
- Deme L. 1970 = Deme László: A kiejtés törvényeinek tanulmányozása és tanítása. Nyelvőr. 1970. 94: 270–280.
- Kiss G. 1986 = Kiss Géza: Ormányság. Budapest, 1986.
- Kodály Z. 1986 = Kodály Zoltán: A magyar népzene. Budapest. 1986.
- Nagy L. 1982 = Nagy László: Vélemény a Sebő-szerzette dalokról (In: Sebő Ferenc: Énekelt versek. Budapest, 1982.
- Pesti J. 2014 = Pesti János: Hosszúhetény nyelvi kincseiből Hosszúhetény,
- Sebő F. 1982 = Sebő Ferenc: Énekelt versek. Budapest, 1982.
- Szabolcsi B. 1972 = Szabolcsi Bence: Vers és dallam. Budapest, 1972.
- Lex. 1972 = Világirodalmi Lexikon 2. kötet. Budapest, 1972.
- Wacha I. 2010 = Wacha Imre: Igényesen magyarul – A helyes kiejtés kézikönyve. Budapest, 2010.
- Weöres S. 1973 = Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne. Budapest, 1973.
Szóljon hozzá!