Nyitott tenyerén
sorsunk fellapozza,
az éden elfelejtett
képeire emlékeztet
fáradhatatlan nyelve,
úgy tűnik, küldetését
kipipálhatja végleg:
történetünkből
a patetikus és
felesleges részleteket
kigyomlálta mára,
bicegve jár-kel
a nélkülünk időben
vigyáz a múltra.
Legyen Ön az első hozzászóló!
This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.
Szóljon hozzá!