Élt egyszer, hetedhéthatáron túl, de az óperenciás Atlanti tengerben egy óriási, 20 centiméteres clupea pilchardus, közismertebb nevén, egy szardínia. Boldogan éldegélt a kék óceán hűs, sós vizében és leleményességének köszönhetően mindig megszabadult a halászok nyereséget, de nekik inkább csak kenyeret adó hálójától… a vég azonban mégis elérte és olajos szardíniaként végezte be, hiába volt méreten felüli.
A Prestige olaja lett a gyilkosa… s sorsa legyen örök példa az emberiség számára…
Itt a vége, fuss el véle.
Ez volt az igaz mese. Fél éve történt, hogy a Prestige, a spanyol, azon belül is a galíciai partok közelében kettétörve elsüllyedt. A politikusok ujjal mutogattak egymásra. Mással nem tehették. Az érvek és ellenérvek a levegőben összeütköztek és leestek. A fekete arany közben terjedt Galíciától egészen a baszk, sőt még a francia partokig is.
Az „aranymosók” nem kalandvágyból, nem a meggazdagodás reményében mosták a homokot. Az életért tisztították azt, amit az olaj elvett tőlük. Ők voltak az érintettek s nyilván a többek, bár nagy számmal segítettek az önkéntesek is és „kötelességből” az odavezényelt hadsereg. Csata volt ez a javából. Először ember a természet ellen, majd ember a természetért. A munka még ma is folytatódik, bár elmondhatni, a partok 90 százaléka tiszta! Óriási eredmény!
Mégis! Mi van az elpusztult élővilággal? Az életet már nem olyan egyszerű pótolni. Sem az ebből élők mai napig fennálló megélhetési gondjait javítani. Hiába a kormánysegítség. Az nem pótolja a naponta teli halászhajó értékét. Persze vannak rossz napok is, üres vagy félig teli ládákkal, de az átmeneti és nem tartós állapot.
Erről jut eszembe. Van egy cég, lényegtelen a neve, ez itt nem a reklám helye. Védőruhák gyártásával és forgalmazásával foglalkozik. Azokkal a fehér kezeslábasokkal, tudják, ugye?
Nos, ez a cég a csőd szélén állt. A bezáráson gondolkoztak tulajdonosai. Akkor pedig hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, a Prestige kettétört, okádta folyamatosan olaját… és felvásárolták az összes védőruhát. A „fekete” karácsonyból, nekik arany karácsony lett. A partok pedig fehérlettek. Nem a hótól, hanem a védőruhás olajtisztító emberektől.
Ez is átmeneti állapot. Még tart a munka, tehát kell a kezeslábas. És amikor minden tiszta lesz? Valószínűleg fordul a kocka. A tenger ezüsthalakat ajándékoz a halászoknak, a védőruhák pedig raktáron sorakoznak majd a cég bezárásáig vagy egy újabb katasztrófáig…
A szardínia viszont így is, úgy is elpusztul majd.
Mert az ember valamilyen olajba fojtja.
Hozzászólások