Spanyolország Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Spanyolország

A választott címke 14 íráshoz kötődik

Bátori Zsolt: La huerta y la ciudad – A gyümölcsös és a város

2020. november 6-tól december 6-ig tekinthető meg a pécsi Művészetek és Irodalom Háza Martyn Ferenc Galériájában Bátori Zsolt La huerta y la ciudad – A gyümölcsös és a város című fotókiállítása.

Gerda Taro, az első női fotóriporter, aki munkája közben vesztette életét

Gerda Taro (eredeti nevén Gerta Pohorylle; Stuttgart, 1910. augusztus 1. – Madrid, 1937. július 26.) német származású fotográfus, Robert Capa társa, barátja és nagy szerelme. Gerda Taro volt az első női fotóriporter, aki munkája közben vesztette életét. Gerta Pohorylle Galíciából bevándorolt zsidó családban született. Neveltetését gyermektelen, jómódú nagynénje vállalta.

Huszadik évfordulóját ünnepli a bilbaói Guggenheim Múzeum

Látványos és egyedi programokkal ünnepli huszadik évfordulóját a bilbaói Guggenheim Múzeum. Az 1997. október 19-i hivatalos megnyitó óta eltelt két évtizedben több mint 20 millió látogató járt a Frank Gehry amerikai építész által tervezett épületben, amely mára Bilbao városának jelképévé vált. Az intézményt a baszk város motorjának is tartják, amely bekapcsolta azt a világ kulturális vérkeringésébe, számtalan új lehetőséget megnyitva a fejlődésre.

Hamm, hamm… jamon

Spanyolországban a húsvéti sonkát egész évben eszik. Pontosabban nincs is konkrétan húsvéti sonka, mert egy sonkaevő nép nem bírná ki, hogy csak húsvétkor egye. Ezért tehát egész évben eszi. Aki pedig megkóstolta már ezt a – hosszú érlelésű eljárással készült, tradicionális – spanyol sonkát, nem is csodálkozik ezen. Ahogy Diocletianus császár sem csodálkozott, sőt említést is tett róla írásaiban.

Az égig érő pálma

Találomra választottam egy helységet Bilbaótól nem messze. Pontosan 9 kilométerre. Úgy hívják Galdácano, baszkul pedig, mert kétnyelvű helyen szokás mindkettőn kiírni, Galdakao. Nos, ez a Galdácano, egy átlagos kis külváros, a maga harmincezres lélekszámával, főutcájával, templomával, iskolájával, polgármesteri hivatalával.

Te is lehettél volna…

Amikor felfogta, hogy mi történt, amikor felfogta, hogy él, első dolga volt, hogy rohanjon, segítsen, ahol lehet. Nagyon nehezen nyílt a vagon ajtaja, egy vasdarabot vett a kezébe – nyilván vonatdarabot -, hogy megkönnyítse azt, ami reszkető kezekkel így is komoly fizikai munkát igényelt. És minden hiába.

Képletesen

Azt hiszem, aki járt már Spanyolországban, nem ment el innen úgy, hogy ne kóstolta volna meg a tortilla legalább egy fajtáját. Ha mégis akad ilyen, azt üzenem neki, tessék szépen visszajönni és pótolni, amit mulasztott.
Hogy? A koleszterin? Ugyan már! Akkor itt koleszterin-túltengés lenne. A spanyol viszont Európa egyik legegészségesebb népe a japán mellett.

Súlyos gondok

Most, hogy vége az ünnepeknek, az ember fia, de különösen lánya, már rá sem áll a mérlegre. Felesleges. Úgyis tudja, hogy felszedett 2-3 kilót, ha nem többet. Persze elnézést kérek azoknak az embereknek a fiaitól és lányaitól, akik megmaradtak ünnepek előtti súlyuknál. Külön gratulálok is nekik, hogy képesek voltak erre.

Ratoncito Perez és a favilla

Az a kedves szokás járja errefelé, hogy amikor egy kisgyermek elveszíti tejfogát, a kisegér, nevezetesen Ratoncito Perez, az éjszaka leple alatt valami aprócska kis ajándékot hagy vigaszdíjul minden egyes kiesett fogért. Tehát mondhatni úgy is, a szokás örömmé varázsolja a foghullást. A gyereknek. A szülő pénztárcájának már kevésbé.

A Katedrális

Az a Katedrális, amiről mesélnék, itt található Bilbaóban és jóval nagyobb helyet foglal el, mint a könyvben szereplő, hisz maga csak a főhajója 104×68 méter nagyságú. Általában nem imádkozni járnak oda a hívők, bár igen gyakori a fohászkodás, a keresztvetés vagy akár a keresztrúgás is. Ne szörnyülködjenek kérem, ez így van, ahogy mondom! Ahova több mint 46 ezer ember befér, ott minden megeshet.

Nyújdonságok

Van itt egy kutya. Hatalmas egy állat. De komolyan! Pedig terrier. Terribilisen nagy. Annyira, hogyha meg szeretném simogatni a buksiját, nem nekem, hanem neki kellene lehajolnia hozzám. Persze ha tudna. De nem tud. Annyira merev, mintha rozsdamentes acélból volna. (Mintha?)
Nem is vakarózik. De nem azért, mert merev, hanem, mert nem bolhás.

Bilbaói történetek

Még a télen bekopogott hozzám egy busó. Úgy megijesztett, hogy megijedtem. Telet űzni jött. Mondtam neki, itt tél csak jelképesen van, hó is csupán fenn a hegyekben. Nem baj, nem baj, erőszakoskodott, ő ott is elűzi a telet, ahol nincs… Most csak Európában próbálkozik, de jövőre már Afrika felé kacsingat. Ha futja a büdzséből.

Az olajos szardínia

Fél éve történt, hogy a Prestige, a spanyol, azon belül is a galíciai partok közelében kettétörve elsüllyedt. A politikusok ujjal mutogattak egymásra. Mással nem tehették. Az érvek és ellenérvek a levegőben összeütköztek és leestek. A fekete arany közben terjedt Galíciától egészen a baszk, sőt még a francia partokig is.

Kodály Intézet Bilbaóban

Csodálatos délután. A langyos meleg, az erős, megújult színek már-már a hétköznapit is ünnepivé teszik. A napnak már ereje van, bár még nem éget annyira, csak lágyan melegít, mikor a szeszélyeit fitogtató enyhe tavaszi szellő odébb száll. Akkor pedig lehull lassan a felkavart, friss virágpor is…



Archívum

Hirdetés