Második utazás (4. rész)
Magyargyerőmonostor
A honfoglalók Kalatha nemzetségéből öt észak-erdélyi nemzetség – a Mikola, a Gyerő, a Kemény, a Kabos és a Radó családok – telepedtek le ezen a tájon. Közülük a Mikola rokonság építtetett 1196-ban családi monostort, mely a ciszterek, majd a tatárjárás (1241) előtt alapított benedek rendiek birtokába került. Ma már csak a helye ismert, az épület az évszázadok alatt teljesen elpusztult.
Kalotaszeg egyik legszebb templomát közvetlenül a tatárjárás után kezdték építeni a Gyerőffy család adományából. Ezért került nevük a község elnevezésébe. A templom gótikus támpilléreinek különlegessége, hogy a nagyobb terméskövek vakolatlanok és ez régiségét kihangsúlyozza. Kazettás mennyezetét, a padokat, a karzatot Umling Lőrinc festette. Felirata szerint: „Finta Ilona tsináltatott 1787-ben”. A templom díszei a kék írásos és fehér vagdalásos terítők. A szószéket itt is Sípos Dávid kőszobrász faragta 1742-ben. Mellvédjén a sok családra szétágazó nemzetség közös címere látható. A hangvetőn a vérével kicsinyeit tápláló pelikán a református egyházat jelképezi. Az úrasztalt Umling Lőrinc készítette 1758-ban, amint ezt a köralakban elhelyezett felirat mondja: „Ezen asztalt tsináltatta Török András Istentől vett javaiból 1758-ban.”
A templom tornya 4 fiatornyos, kosáríves árkáddal. A toronycsúcs rendkívül hegyes és magas. 1770-ben készült. A torony déli falán a közép-európai időt mutató napóra. Alatta balra a sárkányölő Szent György domborműve. Középen egymásnak hátat fordítva kettő fekvő oroszlán. Közöttük egy megrongálódott emberfej. Ez a szoborcsoport valószínűleg egy római kori halotti emlékművön volt. Jobbra kettő kígyót szoptató, vastag hajfonatú, magyaros öltözetű asszony domborműve. Ehhez hasonló szobor az óperzsa vallás termékenység kultuszára utal. Lehetséges, hogy a hármas szoborcsoport a tatárjárás előtti templomból maradt meg. A templomot a XVIII. században lőrésekkel ellátott védőfallal vették körül.
A közelben, a református lelkész házát Kós Károly stílusában építették.
Magyarvalkó
Jelentős település: már a XIII. században temploma anyaegyház volt. Legelső birtokosa a Kalatha nemzetségből, a Valkai család. Sokáig az egyházmegye leggazdagabb gyülekezete volt. 1823-ban új iskolát és tanítói házat építettek. A faluban legényegylet is működött.
Jeles személyisége volt a falunak Mihálcz Elek, aki elsőként írta meg Kalatoszeg történetét. Kónyáné Schéfer Teréz a kalotaszegi hímzésnek szerzett hírnevet, Gyarmathy Zsigmondnét – Kalotaszeg Nagyasszonyát – követve.
A falu temploma talán a legszebb a környéken – elhelyezkedése miatt is. A Valkaiak építtették 1261-ben, a korai-gótika stílusában. Mellette a ferencesek kolostora állt, melyet alagút kötött össze a templom kriptájával. A reformációig katolikus templom volt. A dombon, a temető felett védelmi feladatokat is ellátott: kettős fal veszi körül, a külsőn fazsindellyel borított védőfolyosó, szuroköntőkkel, lőrésekkel. Kapuja előtt oszlopos, fedett és tornyos előcsarnok (porticus) áll. A templom tornya robosztus, jó megfigyelőhely volt. 1770-ben emelt toronysisakja 4 fiatornyos, igen hegyes középső csúccsal, körárkádos erkéllyel. A bejárati ajtók tulipános és rózsa motívumos díszítése Kelemen Márton munkája 1807-ből. 1452-ben épített félköríves szentélye azonos szélességű a hajóval. Ez előny a védelem szempontjából támadás esetén. A szószéket itt is Sípos Dávid szobrász készítette. A templomhajó kazettás mennyezetét Umling Lőrinc és fia festette 1778-ban. A módosabb polgárok anyagi támogatással hozzájárultak a mennyezet díszítéséhez. Ezért nevüket és a készítés idejét több kazettába beírták. A karzat alatt a kazetták állatmotívumokkal díszítettek. A Valkai család síremlékeit a karzaton helyezték el. A padok kék mellvédjén is festett kazetták láthatók: érdemes a piros varrottasok alá benézni.
A templom körül, a belső védőfal mellett kopjafák sorakoznak: egy elkerített részben, 3 faragott fejfa, Rákóczi György fejedelemsége idején történt második tatárdúlás során, a templomba menekült és megölt több száz ember emlékét őrzi. Kissé távolabb a márciusi ifjak egyik vezérére, Vasvári Pálra emlékeztet egy kopjafa, akit csapatával együtt Cartesiu oláh felkelővezér tőrbe csalt és bekerített, majd lekaszabolt a mai bélesi tó környékén 1849. július 13-án.
A toronyból csodálatos panoráma tárult elénk Kalotaszeg vidékére.
A Bélesi tó
A Gyalui havasok északi oldala alatt az emberi beavatkozás elszomorítóan megváltoztatta a tájat: három völgyben óriási víztározót építettek. A völgyek találkozásánál egykor Jósikfalva házai álltak. A község lakóit a közeli dombra költöztették.
A Havasnagyfalura vezető országútról hatalmas fenyőerdők között erdei úton kb. egy óra alatt értünk le a tó partjára. A földgyaluk meredek partoldalakat alakítottak ki, ezért a víz megközelítése szinte lehetetlen. Pedig a táj gyönyörű: ameddig a szem ellát, óriási fenyők sorakoznak a víz közelében. De a látvány szomorúságot is okoz: a három irányból összefutó tó-szárnyak közepén az egykori falu sisak nélküli templomtornya áll ki a vízből. Szinte kérdezi: mit tettetek velem?
Kalotaszentkirály
központjában autóbuszunkról leszállva, a Kalota partján indultunk a templom felé.
A mai óvoda udvarában egy hatalmas hársfa áll mely alatt Ady Endre zsindelytetős, arcképes, 1994-ben emelt emlékfala áll. A költő 1914 júniusában járt a faluban először feleségével, Boncza Bertával. Valószínűleg a fa alatt ülve, a templomból hazafelé tartó, színes népviseletbe öltözött emberek látványa ihlette verse megírására. Költeménye meghallgatásával emlékeztünk rá:
Pompás magyarok, templomból jövet
Mentek át a Kalota folyón
S a hidat fényben majdnem fölemelte
Az ölelő júniusi nap.
Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
És tarkaságban annyi nyugalom
Izgató kék és harcos barna szín
S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
Ékes párták, leesni áhítók.
Papi-beszéd kemény fejükből csöndben
Száll el s nyári illattal vegyül.
Mily pompás vonulások a dombon.
Óh, tempós vonulás, állandóság.
Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.
S reám nyilaz a nyugtalanság:
Leány-szemek, Sorsom szemei,
Szemek, melyekben rózsás, húsz éves,
Vidám kamasznak látom magam,
Szebb szemek minden volt szemeknél
S bennük végképp megpecsételtetett
Az én örök-bús ifjúságom:
Vonzódás, drága űzetés,
Csapongás a végső csapásig
S imádkozva nézni e nagy szemekben
Magamat és mint vagyok bennük.
Csönd, június van a szívemben,
Átvonul templomi népség
Belém költözött áhítata
S e percben a Kalota partján
Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.
Felérve a dombra, szinte vártuk, hogy a templomból „pompás magyarok”, „nyugodt nagyságos arcok” jöjjenek velünk szemben.
Szóljon hozzá!