Második utazás (7. rész)
A kolozsvári főtérről a rövid Corvin utcán áthaladva emeletes, XV. századi palotán akadt meg tekintetünk. Tulajdonosa, Méhffi Jakab szőlősgazda látta vendégül pár napra a városon átutazó Szilágyi Erzsébetet. Mátyás 1467-ben adómentességgel viszonozta a szíves vendéglátást. A gótikus kapu mellett 2 bronz tábla van a falon:
EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT
1443. MÁRCZ. 27-én
MÁTYÁS
AZ IGAZSÁGOS
Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia.
Szülőházát a nagy király kegyeletéből
minden teher alól fölmentette.
II. Rákóczi György erdélyi fejedelem
e ház kiváltságát megerősítette.
I. Ferencz József apostoli királyunk
1887. szept. 23-án látogatásával megtisztelte
és kegyes adománnyal gondoskodott
hogy örök emlékezetül megjelöltessék.
A kegyelet és tisztelet hirdetője
ez az emléktábla, amelyet legnagyobb fiának
szülőházára tétetett a tulajdonos
Kolozsvár szabad királyi városa
MDCCCLXXXVIII
A táblán a születés keltezése téves: Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született.
A másik táblán román és angol nyelven az olvasható, hogy ebben a házban születet Corvin Mátyás, aki a legnagyobb magyar király volt. A házat Kós Károly tervei alapján restaurálták 1943-ban. Az épület ma képzőművészeti főiskola.
A szemközti, úgynevezett Szarvas házban működött 1550-től Heltai Gáspár nyomdája és itt született Bocskai István 1557-ben.
Nagy királyunk, Mátyás szülőháza mellett egy kis utcán áthaladva a Szent Mihály templom plébániájához értünk. Udvarában 2 szobrászművész remekeit láttuk.
Szervátiusz Jenő (1903. július 4. – 1983. szeptember 15.) és fia Tibor (1930. július 20.-) Kolozsvár szülöttei. Az apa fiatalon kitanulta a kerékgyártó-kovács, az asztalos és a szekérkészítő szakmákat. Több évet töltött Párizsban művészeti tanulmányokkal, majd szülővárosában a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1929-ben. Ifjabb Szervátiusz 1955-ben szerezte szobrász diplomáját szintén Kolozsvárott. Első próbálkozásai már sikeresek voltak: az 1953. évi bukaresti Világifjúsági Találkozón díjat nyert. A hatvanas évektől sorra rendezte kiállításait Erdélyben, nagy sikerrel. Első jelentős szabadtéri alkotása az 1968-tól Szamosújváron álló díszkút.
Apa és fia méltó folytatásai a XIV. századi „Kincses Kolozsvár” művészetének. Együtt járták be Erdélyt, merítettek ihletet népművészetéből. Míg az idősb Szervátiusz főként fából készítette műveit, fia csak a kisplasztikáknál alkalmazta ezt az ősi anyagot. Sokszor eltérő volt témaválasztásuk. Szervátiusz Jenő egy-egy emberi sort történetét örökített meg. A fiatalabb művész a közösség, a magyar nemzet szószólójaként készítette alkotásait.
A két szobrász közös önarcképén kívül együtt alkotta Tamási Áron farkaslakai síremlékét. Az 1973-ban elkészült mű – „egy sziklába vésett hegyi beszéd” Sütő András szerint – méltó emléket állít a neves írónak.
Pápa város főterére is ők készítették el Jókai Mór emlékművét 1977-ben.
Szervátiusz Tibor 1996-ban adományozta a kolozsvári Szent Mihály egyházközségnek édesapja szoborgyűjteményét és néhány saját művét. A plébánia csendes, kertes udvarában sétálva, méltó környezetben láthattuk többek között Márton Áron fejszobrát. A mű karakteresen örökítette meg a püspök kemény arcvonásait, összeszorított ajkaival elveihez szigorúan ragaszkodó egyéniségét fejezte ki. Hasonlóan élethű alkotás Ady Endre fejszobra.
A „Csángó sirató asszony” (1957) egész alakos fa féldomborműve szinte elmeséli e nép nehéz élettörténetét: a becsukott szemek, az összezárt, lehajló ajkak és az előre esett vállak szomorúságot mutatnak. A kissé előre hajló testtartás és a kilépő jobb láb azt jelzik, hogy a csángók ki akarnak törni elszigeteltségükből. Különös alkotás a „Láncos kutya” szobra (1958): az ágaskodó ebet túlzottan vastag, erős lánc húzza a föld irányába. Felfelé tekintő, büszke fejtartása mégis azt sugallja, hogy rabságából ki fogja magát szabadítani. „Emré bá” 1977-ben faragott szobra meghitt pillanatot örökít meg: az idős parasztember féltőn öleli magához kisbárányát. A „Kaszás paraszt” szerszámára boruló alakja a nehéz munkában megfáradt földműves embernek állít emléket.
Szóljon hozzá!