(F)ordítok – 12.
Popescu Elena Liliana: Ha
Ha valaha képes lennél
megmérni a mérhetetlent,
átölelni a végtelent,
állva átvágni a semmin,
egyik vagy másik sem lenni.
Műfordítás
(F)ordítok – 11.
Marin Sorescu: Ádám
Mindazok ellenére, hogy a paradicsomban élt,
Ádám a sétányokon sétált szomorúan, gondolkodva,
Mivel nem tudta mi az, ami számára hiányzik.
(F)ordítok – 10.
Kamarás Klára: Rekviem
Az út végére értem,
most csendben búcsúzom.
Sok év, amit megértem,
de én most sem tudom,
minden, mit tettem, írtam…
(F)ordítok – 9.
Kamarás Klára: Nyolcvan fölött
Nyolcvan fölött már nincs szerelmi láz.
Két öreg ember egymásra vigyáz.
Együtt járnak az orvoshoz vagy boltba,
S ha egyiküknek külön dolga volna,
Egymástól úgy búcsúznak el,
Mint aki utolszor ölel.
(F)ordítok – 8.
Karádi Kázmér: Marosvásárhely
Édes körte sárga árnya
Festi a város csöndes utcáit,
S ragyog régi dalok házain.
Műfordítás: művészet, vagy mesterség?
Korunkban, amikor már több évtizedes múltra tekint vissza a fordítás tudománya, a traduktológia, szakmai körökben még mindig fel-felmerül a kérdés, melyet alighanem már az a fordító is felvetett magának, aki elsőnek ültetett át egy irodalmi művet az anyanyelvére, több száz évvel ezelőtt: művészi teljesítmény-e, vagyis művészet-e a műfordítás?
(F)ordítok – 7.
Márkus László: Apóka
Ímmel-ámmal
megejtette
kései reggelijét.
Kupica pálinka,
épp csak az ízéért.
(F)ordítok – 6.
Kamarás Klára: Hitetlenül
Voltam hívő s lettem hitetlen.
Egyiknek sem tökéletes,
mert amíg él, ilyen az ember,
a titkokra választ keres.
Wisława Szymborska: Hiány – Hajnal Éva fordítása
Nem sok hiányzott,
hogy anyám férjhez menjen
a Zduńska Wola-ból származó Mr. Zbigniew B.-hez.
Ha összeházasodtak volna és lenne egy lányuk – nem bújnék a bőrébe.
Szerelem
Egy darabig a szerelmen gondolkodtam, mit is jelenthet.
A szerelem bonyolult fogalom,
Miként ínyencnek a laposhal, vagy az óbor.
Szétzúzhatatlan kapocs
Menny és Föld között.