Új-Zéland

Rotorua története eseményekben tragikus fordulatokban igen gazdag. A pakeh-korszak kezdetén az egymásra uszított és lőfegyverekkel ellátott törzsek kegyetlen háborúkat vívtak itt egymás ellen. Közülük csak egyet említek, melyet kísérőnk mesélt el utunk folyamán, Hongi Hika törzsfőnök invázióját, mivel ez a turisztikai látnivalónak számító Hongi’s Traek eredetével függ össze. A törzsfőnök 1823-ban közel 1200 főnyi kenus harci csapatot szervezett, hogy bosszút álljon a Rotorua-tó partján élő arawákon egyik rokonának haláláért a Hongi törzsfőnök csapata gyalog ment a Rotorua-tóhoz.

A papagáj alkatú madaraknak csak hat faja található Új-Zélandban. Nem csoda, hogy ezek a színes tollazatú papagájfélék különösen nagy érdeklődésnek örvendenek. Legismertebb közülük a „Kea” vagy hegyi papagáj, amelyet utazásunk során mi is láttunk az autóbuszból. A helyi lakosok szerint erdei túrákon megpihenve nem tanácsos csillogó apró tárgyakat lerakni, mert az ágak között leselkedő zöld tollazatú, arasznyi nagyságú ragadozó, sőt tolvaj hajlamú kea könnyen rácsaphat és elrepülhet vele.

A hétnapi hajókázás után Tokióból jövet hajónk, az Oriana kikötött Új-Zéland északi fővárosában, a Queens Warfon. A hajón 379 új-zélandi utas volt, akik velünk együtt az olimpiáról jöttek (1964). Őket kellett hazaszállítani. Az Oriana közben élelmiszert, gyümölcsöt és vizet vett fel és egy napot állt Aucklandban, azért barátainkkal még Ausztráliában indulás előtt úgy határoztunk, kihasználjuk ezt az egy napot és meglátogatjuk Rotorurát, az új-zélandi bennszülöttek – a maorik – fő tartózkodási helyét, mely Aucklandtól 239 kilométerre volt.