Vasi Ferenc Zoltán
Élményvers X.
Madarak csipkedik hallásom selymét.
Bíborbársonyan hívogat az öled.
Néha vágyhatok gyengéden, néha
elvesztem fejem józanságát és mértékét.
Élményvers IX.
Az is érték, mi nem kell másnak.
Az sem bűn már, ha elkobozták
a nyomor kelléktárát és az oltárt.
Élményvers VIII.
A női lélek és a matéria.
Ellene nem tudsz tenni, hiába.
Hét leendő apa spermája
fulladt el a rekettyés tövében.
Élményvers VII.
Lilameleg és kékvérhideg.
A rendőr övén a bilincs.
Móka a medvével: mókusrokon,
a fajelméletben megtévedt.
Élményvers VI.
Boltok és polcok,
néhol porcelánbabák.
Az ember árulója emberének,
nem szégyen a nő, ha elhibázta,
nem bűn a férfi, ha leigázta.
Élményvers V.
Az alkonyi fák az isteneké.
A kentaur nimfákat olvas belé,
a kerub áldottságában megérleli.
Élményvers IV.
A költészet ugyan csak kísérlet,
a költőnek jó mindenkivel jóban lenni.
Ha a mester ráteszi a csengőt
tigrise nyakára, a nyáj szétszéled.
Élményvers III.
Belerepül a hiány a kékbe.
Kéjtelen kék ez, királykék.
Hófehérke megfogan a mesében:
meggyalázottságában fehér!
Élményvers II.
Érzelmeim kavalkádját
elkobozza a napsugár.
Emberiség! – öntelt vetemény.
A legerősebb fájdalom,
mikor csírát bont a reggel.
Élményvers I.
Angyal-kortyokból
tárul-e hattyúszárny? –
magasba emel, lebegtet,
véges-végtelen és
végtelenül védtelen,
de egésznek összeáll.
Árny-örökség – X.
Egy elhagyott kastélyban
egy elhagyott zongora.
Ütött-kopott, billeg lába,
hét húrja elszakadt.
Árny-örökség – IX.
Ha boncmester lennék, sem érthetném meg,
hol székel az emberben, mit léleknek neveznek.
Se a szívben, se a fejben, se a vesében,
se semmi szervben, de mindnek elegyében.
Árny-örökség – VIII.
Én vagyok a holdvilág,
Te pedig a napsugár.
Eláztattad arcomat,
inged szél száringatja.
Árny-örökség – VII.
Édesanyám, édes hazám!
Búbánatban csatakosan,
szilaj égi vágtájában
bokrosodott árva lovam:
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások