Vasi Ferenc Zoltán
Újraéledett 1956 katonai bírósága – rehabilitációk
Nem fényes történetet szeretnék kerekíteni. Ez a dokumentumgyűjtemény Édesapám, Vasi Ferenc Péter főhadnagy, a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjének és a Tartalékos Katonák Országos Egyesületének Középtiszti Keresztjének kitüntetettjének öröksége.
Nevet a század – 5.
– Sajnálom kérem, én csak mázlis embert fogadok fel segédtisztnek – mondta a tábornok a nála jelentkező fiatal tisztnek.
– És honnan tudja megállapítani, hogy ki a mázlista? – kérdezte félénken a tiszt.
– Aki első látásra megnyeri a tetszésemet, az mázlis ember.
Nevet a század – 4.
A tábori lelkész a csata előtt helytállásra és bátorságra buzdította a katonákat.
– Legyetek méltóak dicső őseitekhez, s ne rettegjetek a haláltól sem. Mert bizony mondom nektek, kik a vitézség mezején esnek el, fejedelmi lakomában lesz részük odafönt a mennyekben.
Nevet a század – 3.
Két katona beszélget.
– Mondd csak, pajtás, mi lenne, ha egyszer azt mondanám az őrmester úrnak, hogy disznó, goromba fráter?
– Lecsuknának.
– És ha csak gondolnám?
Nevet a század – 2.
A szolgálatvezető őrmester a századnál a legjobb kiképző altiszt hírében állt, de híres volt mértéktelen italozásáról is. Századparancsnoka egyszer elrendelte, hogy ha előző nap ittas volt, kihallgatáson tartozik azt jelenteni. Mindjárt másnap sor került a parancs teljesítésére.
Nevet a század – 1.
– Nincs semmi baja? – kérdi a sorozáson az ezredorvos az egyik újonctól.
– Asztmán van!
– Mikor érzi legerősebben?
– Ha emeletet járok.
– Háború a földszinten van: alkalmas!
Így költök én – káfé főnix, Csíkszereda
Miként látod íróasztalod (laptopod ?) mellől a mai (erdélyi) költészetet? Próbálsz-e lépést tartanod az összmagyar irodalom többé-kevésbé kialakult irányvonalaival, vagy sajátosan megszabott öntörvényű utat követsz?
Góbéságok – 5.
Haldoklik az öreg székely fuvaros, magához hívatja a legidősebb fiát és végrendelkezik:
– Fiam! … Én hagyok neked egy szekeret és két ügyes csikót!
– És földet, édesapám?
– Egy kicsi földet is hagyok! … Igaz, elég keskeny, de beér Brassóig!
Góbéságok – 4.
– Maga ezután már nem pipázhat, sem nem ihat – mondja szigorúan az orvos.
– Ezt ne is mondja nékem, doktor úr, mert én a pipámtól semmiért el nem válok.
Góbéságok – 3.
Házsártos, veszekedős felesége volt az egyik székelynek, s ezt hallván a helybeli patikus üzent neki, hogy van erre egy jó orvossága. Amikor a székely elment hozzá, adott neki két jókora pofont, azzal, hogy ezt adja be a feleségének, ilyen betegségre ez az orvosság.
Góbéságok – 2.
– Pincér, hozzon egy üveg vörösbort!
A pincér hoz, de a székely kérdezi:
– Van fehér boruk is?
– Van, kérem.
Góbéságok – 1.
A jánosfalviak valamikor tanítót kértek a püspöktől. A követek nyulat vittek, és ilyen szókkal állítottak be hozzá.
– Tisztelendó püspök úr! A mi hitvány eklézsiánk egy hitvány nyulat küld ajándékba, és egy hitvány mestert kéretne.
Bölcs rabi a mellényzsebben 14.
„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”
Bölcs rabi a mellényzsebben 13.
„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”
Bölcs rabi a mellényzsebben 12.
„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”
Legutóbbi hozzászólások