Hetedhéthatár | Vasi Ferenc Zoltán
Szerzői archívum

Vasi Ferenc Zoltán

Vasi Ferenc Zoltán írásai: 97
Vasi Ferenc Zoltán

Nevet a század – 1.

– Nincs semmi baja? – kérdi a sorozáson az ezredorvos az egyik újonctól.
– Asztmán van!
– Mikor érzi legerősebben?
– Ha emeletet járok.
– Háború a földszinten van: alkalmas!

Így költök én – káfé főnix, Csíkszereda

Miként látod íróasztalod (laptopod ?) mellől a mai (erdélyi) költészetet? Próbálsz-e lépést tartanod az összmagyar irodalom többé-kevésbé kialakult irányvonalaival, vagy sajátosan megszabott öntörvényű utat követsz?

Góbéságok – 5.

Haldoklik az öreg székely fuvaros, magához hívatja a legidősebb fiát és végrendelkezik:
– Fiam! … Én hagyok neked egy szekeret és két ügyes csikót!
– És földet, édesapám?
– Egy kicsi földet is hagyok! … Igaz, elég keskeny, de beér Brassóig!

Góbéságok – 4.

– Maga ezután már nem pipázhat, sem nem ihat – mondja szigorúan az orvos.
– Ezt ne is mondja nékem, doktor úr, mert én a pipámtól semmiért el nem válok.

Góbéságok – 3.

Házsártos, veszekedős felesége volt az egyik székelynek, s ezt hallván a helybeli patikus üzent neki, hogy van erre egy jó orvossága. Amikor a székely elment hozzá, adott neki két jókora pofont, azzal, hogy ezt adja be a feleségének, ilyen betegségre ez az orvosság.

Góbéságok – 2.

– Pincér, hozzon egy üveg vörösbort!
A pincér hoz, de a székely kérdezi:
– Van fehér boruk is?
– Van, kérem.

Góbéságok – 1.

A jánosfalviak valamikor tanítót kértek a püspöktől. A követek nyulat vittek, és ilyen szókkal állítottak be hozzá.
– Tisztelendó püspök úr! A mi hitvány eklézsiánk egy hitvány nyulat küld ajándékba, és egy hitvány mestert kéretne.

Bölcs rabi a mellényzsebben 14.

„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”

Bölcs rabi a mellényzsebben 13.

„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”

Bölcs rabi a mellényzsebben 12.

„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”

Bölcs rabi a mellényzsebben 11.

„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”

Bölcs rabi a mellényzsebben 10.

„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”

Bölcs rabi a mellényzsebben 9.

„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”

Bölcs rabi a mellényzsebben – 8.

„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”

Jósold a semmit!

A szív szobája! –
becsüld a csöndjét,
borda-zárkádban
tanuld a sírást.



Archívum

Facebook