Hetedhéthatár | Vasi Ferenc Zoltán
Szerzői archívum

Vasi Ferenc Zoltán

Vasi Ferenc Zoltán írásai: 116
Vasi Ferenc Zoltán

Árny-örökség – XI.

Homloka gyémántjából
felszikrázik a túlvilág
orra hegyén földereng a köd -.

Árny-örökség – X.

Egy elhagyott kastélyban
egy elhagyott zongora.
Ütött-kopott, billeg lába,
hét húrja elszakadt.

Árny-örökség – IX.

Ha boncmester lennék, sem érthetném meg,
hol székel az emberben, mit léleknek neveznek.
Se a szívben, se a fejben, se a vesében,
se semmi szervben, de mindnek elegyében.

Árny-örökség – VIII.

Én vagyok a holdvilág,
Te pedig a napsugár.
Eláztattad arcomat,
inged szél száringatja.

Árny-örökség – VII.

Édesanyám, édes hazám!
Búbánatban csatakosan,
szilaj égi vágtájában
bokrosodott árva lovam:

Árny-örökség – VI.

Temetők, ti nyugodalmas kertek! –
nehéz-szagú kemény területek
árny-mosó esők utáni
felparcellált csend-övezetek.

Árny-örökség – V.

Az apám – az Apám.
Holta után is, az újságképen,
vonásai rendezettségében
szemüvegszár nélkül

Árny-örökség – IV.

Nincs más próba, hogy hited hit legyen,
hitetlenkedve kell eltűrnöd, s tényként tenned,
előrelépni a bűntudatban! Lesz önismereted,
hogy átlényegítsed sok gonosz gondolatod.

Árny-örökség – III.

Az emlékezet jóserejével élek.
Szüleim szavai fülemben-szívemben,
hogy Te is járhatsz ugyanúgy, mint
bárki – nyakára marok szorul,
arcára ököl puffan, kezére bilincszár,
s vagyona pusztul, vagy egészen odavész.

Árny-örökség – II.

’Az emlékezetben a helyén maradtak a tárgyak’,
pontosan úgy, ahogy ott hagytam – új tulajdonosának.
Nem ott hagytam, legyek pontosabb!

Árny-örökség – I.

A kerti fűre bolygó neszül
harmatcsepp ül mályva rezdül
gyerekkori otthonomnak
Nagyszombatján
meghalt Anyám

295 éve született Fellner Jakab

Eredetét tekintve morva, nyelve alapján német, tervezői stílusában franciás, művei összképében és érvényességében sajátosan magyarrá ötvöződött jelenség. Így foglalhatnánk össze Fellner Jakab, a késői barokk sokat foglalkoztatott, elismert építészének életét.

Megjósolt szerelem?

Erika, Erika! –
a neved megríkat, –
holdsugárzás
a selyemágyas éjszakában –
tündérszavakkal
ezt suttogom:

115 éve született Dobroszláv Lajos (Vinga, 1902 – Tata, 1986)

Dobroszláv Lajos, festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1926-ban. Mesterei: Glatz Oszkár, Edvi Illés Aladár. 1950-ben Munkácsy-díjat kapott, a következő évtizedekben több tatai és Komárom megyei elismerést kapott. 1926-tól Felsőgallán működött, majd 1942-ben Tatán telepedett le véglegesen.

Újraéledett 1956 katonai bírósága – rehabilitációk

Nem fényes történetet szeretnék kerekíteni. Ez a dokumentumgyűjtemény Édesapám, Vasi Ferenc Péter főhadnagy, a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjének és a Tartalékos Katonák Országos Egyesületének Középtiszti Keresztjének kitüntetettjének öröksége.



Archívum

Hirdetés