Kapui Ágota | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kapui Ágota

Kapui Ágota írásai: 16
Kapui Ágota

Érdemtelen

érdemtelen voltam még arra is
hogy nyakamba dobd a selyemzsinórt
amikor léted létemre zuhant
és tenyerem tiéddel összeforrt

Virágnyelven

Lehajtottad gyöngyvirágnak
pöndörödő szirma végét
tűzokádó liliomnak
oltókéssel vetted vérét

Kifosztva

léted talajtalan
elődöd gyökértelen
utódod hontalan
lázadásod oktalan

Intelem

Ó ifjú Padavan, ha véled,
ne hidd, hogy tied a világ,
nem biztosíték ez az élet,
ha nem figyelsz, hát odavág.

Pánik

Rettegve ébredt. Nem voltak illúziói az induló hétfővel kapcsolatban. Szokványos novemberi reggel, amely soha nem akar megvirradni. Nyűgös hétkezdés, szürke, fáradt, szinte utcára lök a kényszer, és a folytatás sem tartogat csodákat. Nem érti, miért válik hirtelenjében ellenségévé minden, amihez hozzányúl.

Pusztában

a pusztában maradottak hitével
várjuk a végtelen utazást
a kiáltás visszhangos végét
az oázisok árnyékolta utakat

Megváltás kellene

Világok csődje döng a kapukon
bűneink ostroma bennünket támad
Megváltás kellene gyorsan

Legyek

Legyek szállnak romló életünkre
belepik lelkünk sebzett tájait
belezümmögnek érett szavainkba
belenyalnak az utolsó falatba

Elhívás

Állunk csöndes ámulat-fehéren
két szemünkben ott a végtelen
nem fog rajtunk sem golyó sem szégyen
s az elhívásban ott leszel velem

Megadatott

Megadatott nekünk e tökéletes világ
a reggelek fényére eszmélő tapasztalás
gyermekkorba csomagolt cukorillatú éden
a szeretet sebtében feltépett ajándékdoboza

Ősállat módjára

A megkésettség szűk állapotában
a sorssá érés nehéz percein
a megalázottság sűrű porában
a kék árnyak csendjében

A boldog herceg

Arcod marad a változó időben
az állandóság hűvös szobraként
a napok néznek hosszan elmenőben
és homlokodra tapasztják a fényt

Tűnődések

Az álmaidhoz épp csak alig érek
mert rám szisszen e kétarcú világ
a vallomásra nem visz rá a lélek
bár bólogatva biztatnak a fák

Küszöbön

…egy angyal áll az öröklét előtt
hátha még visszatérhet
e porhüvelynek résnyi ablakán
ez a kalandor lélek

Jelenlét

Ne adj hitelt az örök kétkedőnek
mert kérdésével tévútra vezet
ne adj időt az örök elmenőnek
mert itt marad mindvégig teveled



Archívum

Hirdetés