Szentiványi Árpád
A szultánok földjén – 1.
Állt a sereg a mohácsi síkon büszkén, mint a napba bámuló turul, s bátran, mint az antik istenek légiója. Nem kellettek ide megfigyelők! Nem kellett szekérsánc, nem kellett a dombok anyamellének szelíd oltalma se. Csak hosszú, széles, egyenes terek, szabadok és elegendők ölükbe venni a nemzet dús virágbokrétáját. Csak a nagy, nyílt, örök róna kellett ide. Állt a sereg moccanás nélkül. Arccal dél felé fordulva várta a fekete vendéget, testvérfajból kiszörnyedt ellenséget, a törököt.
A felkelő nap országa – 8.
Szerencsénk volt, ragyogóan sütött a nap és mindent gyönyörűen lehetett látni. Először Tokió házrengetegeiben gyönyörködhettünk, majd mikor már teljes sebességgel robogott a vonat, hamarosan feltűnt a Fudzsijama hófedte csúcsa is. A nagy sebesség egyikünknek sem okozott feszítő vagy szorító érzést. Olyan simán futott a síneken, mintha úszott, lebegett volna. z ablakon keresztül néztük a gyorsan váltakozó tájat, mint valami érdekes földrajzi filmet.
Partnereink
