Az a kedves szokás járja errefelé, hogy amikor egy kisgyermek elveszíti tejfogát, a kisegér, nevezetesen Ratoncito Perez, az éjszaka leple alatt valami aprócska kis ajándékot hagy vigaszdíjul minden egyes kiesett fogért. Tehát mondhatni úgy is, a szokás örömmé varázsolja a foghullást. A gyereknek. A szülő pénztárcájának már kevésbé.
Az a Katedrális, amiről mesélnék, itt található Bilbaóban és jóval nagyobb helyet foglal el, mint a könyvben szereplő, hisz maga csak a főhajója 104×68 méter nagyságú. Általában nem imádkozni járnak oda a hívők, bár igen gyakori a fohászkodás, a keresztvetés vagy akár a keresztrúgás is. Ne szörnyülködjenek kérem, ez így van, ahogy mondom! Ahova több mint 46 ezer ember befér, ott minden megeshet.
Van itt egy kutya. Hatalmas egy állat. De komolyan! Pedig terrier. Terribilisen nagy. Annyira, hogyha meg szeretném simogatni a buksiját, nem nekem, hanem neki kellene lehajolnia hozzám. Persze ha tudna. De nem tud. Annyira merev, mintha rozsdamentes acélból volna. (Mintha?)
Nem is vakarózik. De nem azért, mert merev, hanem, mert nem bolhás.
Nyár és Szeged. Forr, lebeg a poros levegő, vibrál a város, száraz egének azúrja alatt. Benn, a munkaszobában azonban kellemes hűs vár, és napvilágítás helyett egy teljesen más fényforrás, mely egyben munkaeszköz is.
Még a télen bekopogott hozzám egy busó. Úgy megijesztett, hogy megijedtem. Telet űzni jött. Mondtam neki, itt tél csak jelképesen van, hó is csupán fenn a hegyekben. Nem baj, nem baj, erőszakoskodott, ő ott is elűzi a telet, ahol nincs… Most csak Európában próbálkozik, de jövőre már Afrika felé kacsingat. Ha futja a büdzséből.
Fél éve történt, hogy a Prestige, a spanyol, azon belül is a galíciai partok közelében kettétörve elsüllyedt. A politikusok ujjal mutogattak egymásra. Mással nem tehették. Az érvek és ellenérvek a levegőben összeütköztek és leestek. A fekete arany közben terjedt Galíciától egészen a baszk, sőt még a francia partokig is.
Csodálatos délután. A langyos meleg, az erős, megújult színek már-már a hétköznapit is ünnepivé teszik. A napnak már ereje van, bár még nem éget annyira, csak lágyan melegít, mikor a szeszélyeit fitogtató enyhe tavaszi szellő odébb száll. Akkor pedig lehull lassan a felkavart, friss virágpor is…