Hajnal Éva írásai

té-
tova
tó csillog
halat ide
Morgenstern
csupa csoda

Kollázsféle, Orosz István verseiből
Arcod elegáns bőrkötés,
folyómeder a glóriád,
jól látja Isten odaát
a bőrön túl a koponyát.

Bocskorszíjat eszem.
Nyelvem hegyén édesedik a gyerekkorom.
Hajszálrepednek a falusi búcsúk,
sipog a kakasos nyalóka,
a krumplicukor,
ízlelőbimbóimon nyekereg a régi ringlispíl,

Uram,
soron kívül írok.
Az időről lenne szó.
Kevés.
Nincs.
Tudom.

Ha pontos helymeghatározást vársz tőlem:
a paprikás szalámi és a tojás közelében találtam rá.
Hogy egészen el tudd képzelni,
tehát a paprikás szalámi és a tojás közelében,
az uborka és a sajt alatt kuporgott.

nem lesz ám itt semmi más
kis szeparációs ugatás
kis kikényszerített nevetés
kis lincselés
kilincselés

csak ül az ágyon és nézi a felfeslett inget ezt mennyire szerette rajta már nem is emlékszik mikor történt a szakadás azon tűnődik van-e még abból az erős fehér cérnából amit már nem is tudja melyik boltban leárazva vett ami egész biztosan jól tart az egybeszőtt vászoningen is megkeresi

Uram,
köszönöm neked, hogy ma is kiolvasztod zsigereinkből az igeneket,
a kikívánkozó nemeket, a sok helyén mondott voltaképpen-t!
A nyelv alá szorult szép vagy-okat, a szeretlek-eket,
a szájpadláson szöszmötölő szívesen-eket,

ha most szembejönnél a blahán
és azt mondanád
de jó hogy látlak
nem hinnék neked
mert igaz 
a szádon kigördülnének a szavak

Ötször halt meg életében az anyám.
Először,
tizenegy volt, amikor elvitték az apját.
A Király utcában állították be a sorba,
akkor látta utoljára.