Vasi Ferenc Zoltán írásai

Elősereglenek sós hullámok emlékei,
a Fellegek Ura engem sodor partra,
erényért szolgáljak
– múlandón múlhatatlan
a Rózsák hercegének

Szentjeiddel ügyelj rendet.
Angyal tartsa a falat.
Belakható vers-lakásban
könyvekből építsd magad.

Az éjfél felriaszt,
mint nyugtalan rab
keresgélek iratokat,
hogy majd holnapután
szépnek vélt verset remélve
billentyűzzem gépbe
mit ma éjjel előtalálok.

Fárasztod a tengert, fiam,

álmosítod a kelő Holdat,
fricskázod az Istent talán? –
s ámulnád tenmagad: elmúlanál?

Mennybe álmodott Krisztus!
– lefedi a fagy a nyájat.

Éber utcákon bolyongó álmok
arcunkba fürödni visszatérnek.

Mert a tenger ugyanolyan,
amilyen a gyógyulás –
ott erősít, hol gyenge vagy,
mély csöndű imádkozás.

Világegyetem Ura, szólni készülök,
bár fogságban a hangom –,
mozdulni igyekszem, és megrekedek –,
jelképekben szeretnék –,
s mégsem nyilvánulok.

Tenger zúgásából érted-e nyelvüket?
Semmi-azúr hullámok rendezik ajkuk.
Kagyló gondolatok közé hull le szavuk,
s hogy bölcsek ügye: Térdepelj csak a partra!

Atyám, égi honom hatalmas szálláscsinálója,
add, hogy méltó legyek, legalább önmagamhoz.