Koosán Ildikó
Szeretni ezt a tájat
Nagybánya és környéke tiszteletére – Szonett-koszorú
Fűszál, fények ragyogtak,
Színes harmatcsepp gyöngyök,
Párából szőtt göröngyök
Rejtett kincseim voltak.
Gátszakadás
Megszólítanak Uram, mikor
magányuk ajtaját magukra
zárják, az elhasznált csend
házon kívül reked, túllépve
a törtetés-világon alapjáraton
Szocio-makáma
Szökve a nagyszavak – forgatagából
keresem, melyik utcán, milyen házszám alatt –
nyílik a nagykapun lakat, – s melyik kapualj
Csicser Csibi
Csipp, csipp, egy cserfes kismadár
Csicser Csibi az ágra száll.
Csőrhangfogója nincs neki
Csúcshangerővel zengheti
Lucian Blaga: Liniste – Csend
Olyan végtelen csend vesz körül, hallhatom,
akárha zápor, holdsugár verdesi ablakom.
Bennem
a múltból régi hang ébred,
dal, a vágyról szól, mintha érteném,
rügyfakadás
tegnap láttam, megnéztem ma is
a rügyet, ahogy a fények színezik,
langyos esőben ékszerként ragyog,
percekig azt hittem földi csillagok
Kontraszt
mikor a jég hátán rekedtek
erejükön túl képesek
létcélt teremteni
mostoha élettérben szorultan
viselik sivár világukat
Elragadtatás (Capri)
E tájat szavakkal szinte átkarolnám,
zsong bennem az érzés, forr akár a katlan,
langyos a hajnal, zajtalan ér hozzám,
vörös nyalábok nyújtóznak a Napban.
Költözés
Új lakó költözik a szomszéd házba.
A régi majdnem egy hétig pakolt
kocsijuk hátsó csomagtartójába;
fordultak, vitték, ami hátra volt,
Koosán Ildikó újabb kötete: Fűzöld és terrakotta
Leendő olvasóimnak!
Ez év márciusára készült el a tízedik verseskötetem. A könyvbe a 2014–2019 közt született verseim közül a leginkább kedveseket gyűjtöttem össze. Tartalomban és versformában igyekeztem változatosságra törekedni.
Késő esti elégia
Nem is sejted anyám mekkora utat bejártam,
öled origója – a rég elenyészett – mire nyitott kaput,
korok, korszakok távoli égdörgése milyen irányba
Április
Amit elénk társz, mért lenne titok?
Sem a harmatban úszó pázsitok,
Sem a szívekben zajló ütközet;
Hiszen tavasz van, furcsa szédület
Partnereink
