Tüskés Anna írásai

– Kik a kedvenc íróid?
– Nagyon nehéz kérdést tettél fel. Órákig sorolhatnám, és akkor sem lenne teljes a névsor. Mindig szerettem olvasni, édesapám már négyéves koromban megtanított. Gyermekként azokat a könyveket vettem le a polcról, amelyeket a szüleim gyűjtöttek, és amelyek túlélték a háborús eseményeket.

Tófalvy Éva magyar és eszperantó nyelvű író, református lelkész, tanár, szerkesztő, könyvtáros. Pécsi otthonában beszélgettünk 2023. májusában. Az interjú harmadik része.
– Hamarosan már egészen mással foglalkoztál: református lelkészként diplomáztál, majd egyházi szolgálatba álltál. Hogyan jött ez a fordulat az életedbe?

– Mikor kezdtél írni?
– Gyermekkoromban. Verseket, elbeszéléseket írtam. Nagyon boldog voltam, amikor tizenhárom évesen megnyertem egy novella pályázatot. A Dunántúli Naplóban olvastam a pályázati felhívást, a beküldendő írásnak háborúellenesnek kellett lennie. 1960-at írtunk, tizenöt éve ért véget a második világháború. Az én elbeszélésem egy tanárnő belső monológjaként mondja el a történetet.

Édesapám mohácsi volt, édesanyám pécsi, de házasságkötésük után Barcsra költöztek, ahol apám járásbíróként dolgozott. Mohácson épp csak megszülettem, nem laktunk ott, azonban rokonainkhoz és a szőlőnket művelni gyakran leutaztunk. A kommunizmus legsötétebb éveiben voltam kisgyermek. Születésemkor, 1947-ben édesapám még járásbíró volt, azonban 1948-ban úgy döntött, hogy kilép a bírói karból.