Aznap is babfőzelék volt vacsorára. Már megint. De ezúttal apróra vágott hagymát és karikára szeletelt virslit is kevert bele, hogy tartalmasabb legyen. Végülis ünnep van. A főzelékkonzervet hazafele vette. Szerette a hagymát, így gazdagon meghintette vele az ételt. Egy műanyag tálcára rakta a tányért, s a tálcát ölébe fogva ült le a televízió elé.
Vettem egy ünnepet a Marketplace-en. Akkor történt, amikor a határidőnaplómba pótlapot kellett tűznöm, amikor a huszonnégy órát még huszonnéggyel meg kellett toldanom. Vettem ünnepet. Feladta a hírfolyam, és én rákattintottam. „Feleslegessé vált, megkímélt állapotban tartott ünnep olcsón eladó. Szükség esetén kiegészítőkkel.”
Én nem tudom, mi az, hogy játék. Anyám egész délután krumplislángost sütött, amikor apámhoz a kártyapartnerei jöttek. Minden második csütörtökön. Apám olyankor a szobába zárkózott a barátaival, s anyám csak annyit mondott, ne zavarjam őt, mert játszanak. És a krumplislángos pedig a játékra van. Apám büszke volt arra, hogy a második legjobb bridzsjátékos a városban, de sosem mondta meg, hogy ki az első.
Forgatom a kezemben anyám gyűrűjét. Aranykarikán egy foglalatba szorított kék színű kő. Mindig azt mondta, hogy ez az egyetlen igazi értéke, s úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. Idejét se tudom, mióta volt az ujján, azt hiszem, erre szokták mondani, hogy amióta az eszemet tudom. Ha magam elé képzelem Anyám alakját, akár fiatalon, akár idősebb korában, akkor ez a gyűrű mindig az ujján van.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2024 | WordPress Theme by MH Themes
