Bogyiszló, mely lélekszámát tekintve alig éri el a 2500-at, Tolna megye keleti részén, Szekszárdtól mintegy 25 km-re a Duna mentén helyezkedik el. A falu tánc- és zenei élete már az 1950-es évektől számítható, mert Bogyiszlónak gazdag és igen jellegzetes népzenei hagyományai vannak. A falu még napjainkban is a népzenekutatók kedvelt gyűjtési területe.
A „Magyar Tudomány Ünnepe” alkalmából 2016. november 23-án, szerdán 13.00 órától a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont ünnepi programot szervezett a Tudásközpont konferencia termében (Pécs, Universitas u. 2/a.). Dr. Bódis József rektor (PTE) megnyitó beszéde után Dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök köszöntötte a megjelenteket, majd Dr. Fischerné Dr. Dárdai Ágnes főigazgató (PTE EK) laudációja után a püspök úr Klimo-emlékplakettet adott át Bánfai Józsefnek – az Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont hamarosan nyugállományba vonuló könyvtárosának – több évtizedes, a Könyvtár érdekében végzett szorgalmas, lelkiismeretes munkája elismeréseként.
A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Pécsi csoportjának szervezésében Országos Numizmatikai és Filatéliai találkozóra került sor 2016. november 20-án, vasárnap délelőtt a Pécsi Kereskedelmi Központban. A reggel nyolctól délig tartó börzén gyűltek össze az ország közelebbi- és távolabbi szegletéből azok az emberek, akiket a papírpénzek és az érmék, nem csak a vásárló erejükért érdeklik, hanem az esztétikai szempontokat is értékelik.
Csak egy kicsi ember. Egy ártatlan kis újszülött. Csecsemő, egy a sok közül, akik naponta születnek erre a világra. Naponta, óránként, sőt minden percben újabb és újabb gyerekek érkeznek erre a bolygóra, hozzák magukkal az őseink üzenetét és a jövő ígéretét.
Csillogó gyermekarcok a pattogó légvárban, labdazsonglőrök az atlétikapályán, kisvasút karonülő gyerekeknek és apukáknak (!), megmászható tűzoltóautó kígyózó víztömlőkkel, tini-koncert és vasutas-zenekar a színpadon, néptáncos legények nagy bajusszal és leányok sokszoknyával, habzó sör és illatozó gulyás az asztalokon…
Másfél év. Ennyi jutott. Először, amikor megláttalak a társaságban, gondoltam, hogy egy idős ember ül ott az asztalnál. Nem volt még helyem, így melléd kerültem. Este a búcsúzásnál már melegen szorítottuk meg egymás kezét.
Az öregember ott ült a fa alatt, lehunyt szemmel. Az ifjú sokáig figyelte, de az nem mozdult. Úgy tűnt, mintha az öreg aludna, nem mozdította meg tagjait, ült mozdulatlanul. Az ifjú kíváncsian figyelte, majd kis idő elteltével lassan, bizonytalanul megindult a fa felé. Hosszasan nézte az öreget, majd leült mellé. Az idős ember még mindig nem mozdult.
– Hová fiam ilyen sietősen, hogy majd felöklelsz?
– Sietek, mert megyek Európába.
– Aztán minek neked odamenni?
Sipiczli Pekengóczy egy igazi úriember volt. Annyira az volt, hogy még a nevét is cz-vel írta. Dupla cz-vel! Sőt, még úgy is ejtette. Sipiczli Pekengóczynak nem volt semmije az égvilágon, csak a mérhetetlenül nagy szíve. Mindenét mindig szétosztogatta az emberek között. Igaz, néha kellemetlenségei is támadtak a mérhetetlen szíve miatt.
Görkorisok. Ismerjük őket? Persze, azok a fiatal srácok, akik állandóan a járdákat és az útszéleket bitorolják, és nem lehet tőlük közlekedni. Néha majd’ kitörik a nyakukat… ők a kertvárosiak. Sokat bosszankodunk rajtuk. Tudjuk… ők a görkoris suhancok. Ahelyett, hogy tanulnának, állandóan csak a baj van velük…
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
