Fekszik a város a hőség paplanja alatt,
Vigyorog a Nap, izzanak a tetők,
Saját levükben főnek az emberek.
Egyszer a római nap hevében
Ringattam magam egy lugas ölében,
Alattam elterült a tékozló város,
Míg hűs kútjaiban fürösztöttem a kezem.
Ha elveszed az emberektől Istent,
Mi marad?
Sötét odúikból előkúsznak a diktatúrák,
S géppuskatűzben fürödve
Csak a halál arat.
Kitárom ablakom a beömlő fény előtt
Zuhogva simogasson, s teljen el bennem
Mindennek kezdete, s az időtlen kegyelem
Kiárad majd a Földre, megfürösztve szeretetben
A szánandó, esendő, gyönyörű lelkeket.
Egy apró ház titokkal terhes kertjében,
Mit az isteni láng életre lehelt,
Egy fehérbe öltözött hölgy
Lelkében bíborvörös rózsát nevelt.
Kezemben tartom csajkádat,
Ütött, kopott, kifakult pléhdarab.
Aljába vésve ez áll:
1945, Donyec, Gulág.
Hollószemű éj, ősi, zord, kéjes vidék,
Hol a romló hús inain szférák játszanak
Bús délutánt, s titkos izgalmat.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska ország. Hívjuk Pilgramnak. Ebben az aprócska országban éldegélt egy kisember, kinek neve K volt. K nem vágyott sokra, mint nyugalmas, békés életre családja körében. Soha nem szegett törvényt és adóját akkurátus pontossággal fizette. Most viszont K bajban volt. Nagy bajban! A sors olyan veszedelmet küldött a fejére, hogy K-nak ötlete sem volt, hogy hogyan másszon ki ebből a csávából.
Duhaj asztalok mellett
Döngetik a vaskos éjfélt
Fogcsikorgató fogadalmak.
Odakint hideg éj ragyog,
S a csillagokat nem érdeklik,
Mit is akarunk tőlük.
Készülődik már a karácsony,
A házban halk zongoraszó
Játszik édes-bús, réges-régi dallamot.
Megremegett a szíve
Barátja halálának hallatára.
Neki is a halandók sorsa jutott!
Nem vagy több egy szolgánál, hatalmas Gilgames király!
Sötét, mély
Mámorító dallam.
Kietlen tájon
Rohanó idő,
A sebre balzsam.
Középkori sikátor sötét öble
Ringatja álomra a lenyugvó Napot.
Balra, egy eldugott sarokban,
Épphogy ráakadva, ékkőudvar
Narancsfák könnyed illatát kínálja…
Ki az elején született
Kiitta már az idő poharát.
Megbámulta a betonfalakon
Rőt homokon nevelt
Szabadság virágát.