Karádi Kázmér
Hőség
Fekszik a város a hőség paplanja alatt,
Vigyorog a Nap, izzanak a tetők,
Saját levükben főnek az emberek.
Lenn délen
Egyszer a római nap hevében
Ringattam magam egy lugas ölében,
Alattam elterült a tékozló város,
Míg hűs kútjaiban fürösztöttem a kezem.
Mi marad?; Május
Ha elveszed az emberektől Istent,
Mi marad?
Sötét odúikból előkúsznak a diktatúrák,
S géppuskatűzben fürödve
Csak a halál arat.
Lásd szívem!; Napsugár
Kitárom ablakom a beömlő fény előtt
Zuhogva simogasson, s teljen el bennem
Mindennek kezdete, s az időtlen kegyelem
Kiárad majd a Földre, megfürösztve szeretetben
A szánandó, esendő, gyönyörű lelkeket.
Meseszövés
Egy apró ház titokkal terhes kertjében,
Mit az isteni láng életre lehelt,
Egy fehérbe öltözött hölgy
Lelkében bíborvörös rózsát nevelt.
Nagyapám; Tavasz
Kezemben tartom csajkádat,
Ütött, kopott, kifakult pléhdarab.
Aljába vésve ez áll:
1945, Donyec, Gulág.
Charles Baudelaire
Hollószemű éj, ősi, zord, kéjes vidék,
Hol a romló hús inain szférák játszanak
Bús délutánt, s titkos izgalmat.
Az engedély
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska ország. Hívjuk Pilgramnak. Ebben az aprócska országban éldegélt egy kisember, kinek neve K volt. K nem vágyott sokra, mint nyugalmas, békés életre családja körében. Soha nem szegett törvényt és adóját akkurátus pontossággal fizette. Most viszont K bajban volt. Nagy bajban! A sors olyan veszedelmet küldött a fejére, hogy K-nak ötlete sem volt, hogy hogyan másszon ki ebből a csávából.
Szilveszter éjjelén
Duhaj asztalok mellett
Döngetik a vaskos éjfélt
Fogcsikorgató fogadalmak.
Odakint hideg éj ragyog,
S a csillagokat nem érdeklik,
Mit is akarunk tőlük.
Karácsonyra készülődve
Készülődik már a karácsony,
A házban halk zongoraszó
Játszik édes-bús, réges-régi dallamot.
Gilgames
Megremegett a szíve
Barátja halálának hallatára.
Neki is a halandók sorsa jutott!
Nem vagy több egy szolgánál, hatalmas Gilgames király!
Jorge Luis Borges; William Shakespeare; Sagrada Familia
Sötét, mély
Mámorító dallam.
Kietlen tájon
Rohanó idő,
A sebre balzsam.
Este Barcelonában
Középkori sikátor sötét öble
Ringatja álomra a lenyugvó Napot.
Balra, egy eldugott sarokban,
Épphogy ráakadva, ékkőudvar
Narancsfák könnyed illatát kínálja…
A 20. század
Ki az elején született
Kiitta már az idő poharát.
Megbámulta a betonfalakon
Rőt homokon nevelt
Szabadság virágát.
Partnereink
