1.
A Ligur-tenger partján, Franciaországba beékelődve, az olasz határ közelében helyezkedik el a világ egyik legismertebb miniállama, Monaco. Legtöbbünk számára az ország, s benne Monte Carlo egyet jelent a gazdagok hazájával – a kikötőben sorakozó jachtokkal, az előkelő szállodákkal, a kaszinóval, elegáns autókkal az utcákon… Sokakban bujkál a gondolat, hogy Monaco egy másik, a miénktől teljesen különböző, szinte elérhetetlen világ, ahol mindössze külső szemlélőként lehetünk jelen. Azonban a felsorolt képek csupán klisék, melyek ugyan tényleg léteznek, de Monaco ennél lényegesen többet és mást is jelent. A gazdagság állapot, ami a turista számára leginkább az ország rendezettségében, valamint lakóinak viselkedésében mutatkozik meg. Vagyis a pénz nem cél, hanem eszköz, arra, hogy a valós – és nem a különféle marketingeszközökkel gerjesztett – igények valóra válhassanak, az emberek olyan környezetet alakítsanak ki maguknak, amelyben jó élni. Semmi többet, semmi mást. Ez pedig kihat az egész ottani mentalitásra.
A vagyonosság itt egész másképp mutatkozik, mint a világ többi, szintén prosperáló részén. Hiszen bőven találunk olyan térségeket, ahol a gazdaság világszínvonalon teljesít, egyes régiókban nagyobb mennyiségű jövedelmet termelnek, mint itt, azonban Monaco lényegesen különbözik mindezektől. Adódik ez a történelmi múltból, az ország fekvéséből, klímájából. Az utcán úgy érezzük magunkat, mintha otthon lennénk. Mármint bent a lakásban. Nem csupán azért, mert olyan nagy a tisztaság, és annyira otthonos, ízléses és praktikus minden. Sugárzik a békesség és a nyugalom mindenhonnan, semmi váratlan, kiszámíthatatlan, helyzet nem adódik, de ez nem jelenti azt, hogy álmos, unalmas hely lenne, sőt!
A helyiek minden érdek nélkül udvariasak. Mindenkivel. Ami rögtön szembeötlik a hazai viszonyokhoz szokott magyar turista számára, hogy amikor a zebrán át szeretne kelni a túlsó oldalra, az autósok – köztük a legelegánsabb limuzinokkal is – megállnak. Sosem lehet tudni, hogy a rövidnadrágban és pólóban sétáló éppen „napi” turista, vagy milliomos. De miért is foglalkozzunk vele? A lényeg, hogy ember, mint bárki más. A közbiztonság legendásan jó, ez persze annak is köszönhető, hogy a közterületeket állandóan kamerák figyelik. Ezt mindenki tudomásul veszi, hiszen a nyugalom ennyit mindenképpen megér. A végeredmény a fontos: nincs rablás, autólopás, prostitúció, drogkereskedelem.
Mielőtt megtekintenénk az ország és Monte Carlo főbb látnivalóit, tekintsük át nagy vonalakban a legfontosabbakat. Területe 1,95 négyzetkilométer, 32000 lakójának 47%-a francia, 16%-a monegasque (monacói), 16%-a olasz, 21%-a más nemzetiségű. Uralkodója 1949. május 9. óta III. Rainier herceg. Gazdasága négy pilléren nyugszik: turizmus a hozzá kapcsolódó kiszolgáló tevékenységekkel, ipar (élelmiszer, ruházat, elektronika), szolgáltatás (bank, biztosítás, consulting) és kereskedelem. Személyi jövedelemadó nincs, ez sok külföldit vonz a letelepedésre. Kulturális élete rendkívül gazdag, a filharmonikus zenekar, az opera, a balett és a gyermekkórus Monte Carlo „kulturális nagykövetei”. A fesztiválok, a sportversenyek, mindenek előtt a város utcáin rendezett Forma-1 futamok, rengeteg érdeklődőt vonzanak.
2.
Monaco területe öt részre oszlik, ezek a következők: Monaco-Ville, La Condamine, Monte Carlo, Fontvieille és Moneghetti. Az „országrészek” közül a legősibb Monaco-Ville, a sziklára épült település. Itt áll a hercegi palota, a katedrális, a híres Óceanográfiai Múzeum, mellette a csodaszép növényekkel teli Szent Márton-kert.
A szikla tetején épült hercegi vár a középkorban katonai célokat szolgált. Igazi erődítményként állta a támadó genovai, francia és spanyol rohamokat. Építése és bővítései ennélfogva kizárólag a védelmi funkciókra korlátozódtak. A folytonos tulajdonosváltás 1297 januárjában ért véget, amikor Francois Grimaldi szerzetesi álruhában megszerezte a várat. Ekkor vette kezdetét a Grimaldiak máig tartó uralkodása Monacóban. Az erődítmény modern palotává történő átalakításának első lépéseit II. Honoré uralkodása idején tették, 1597-1662 között. Kívülről a hadászati jelleg ugyan megmaradt, azonban a belső tereket igazi palotává alakították, berendezése falikárpitokkal, festményekkel, értékes bútorokkal gazdagodott. A ma is meglévő nagykapu 1690-ben készült el. A francia forradalmat követő időszakban jelentős károk érték a palotát, a rekonstrukció a XIX. század közepére fejeződött be. A folyamatos átépítések, kiegészítések egészen a XX. század közepéig tartottak, míg elnyerte mai formáját. A múzeumok egész évben, a lakosztályok nyáron látogathatók. A minden délben megrendezett őrségváltás igazi látványosság.
Monaco egyik legnagyobb attrakciója a világhíres Óceanográfiai Múzeum. A múzeummal kapcsolatban a tenger élővilágának kutatói közül két nevet feltétlen meg kell jegyeznünk. I. Albert, a „tudós herceg”, a modern óceanográfia megteremtője, valamint Jacques-Yves Cousteau, a múzeum egykori vezetője, minden idők egyik legnagyobb tenger-kutatója. A hatalmas kiállítóteremben szinte minden ismeretet megkapunk a tengerekkel és azok élővilágával, valamint annak kutatásával kapcsolatosan, makettek, kitömött állatok, csontvázak, hajómodellek, rekonstruált életképek segítségével. A múzeum leglátványosabb része mégis a hatalmas akvárium, melyben kereken 350 halfaj több mint négyezer példányát láthatjuk.
A katedrális a Hercegi Palota és az Óceanográfiai Múzeum között helyezkedik el, szintén Monaco-Ville területén. Alapkövét 1875. január 6-án tették le, III. Károly herceg uralkodásának idején. Építését kilenc év múlva, 1884-ben fejezték be. Három évvel később a hercegség egyházszervezetileg különvált a Nizzai egyházmegyétől és közvetlenül Róma alá rendelték önálló egyházmegyeként. Az 1981 júliusában megkötött egyezmény értelmében érseki rangra emelkedett. A XII. századi stílusú háromhajós katedrális teljes egészében hófehér mészkőből épült, jelképezve a tisztaságot, ártatlanságot. A kóruson a korábbi hercegek szobrai láthatók, a hajó oszlopai gránitból és porfirból készültek, a főoltár pedig carrarai márványból.
3.
A Condamine Monaco talán legismertebb része, ez a kikötő. Itt állnak a mólóknál, szorosan egymás mellett a szebbnél szebb jachtok, a milliomosok hajói, melyeken minden kényelmi berendezés megtalálható, a nagyobbakon még helikopter-leszállóhely is van…
Az 1866-ban létrehozott Monte Carlo az akkori hercegről, III. Károlyról kapta a nevét. Itt várja játékos kedvű vendégeit a világhírű kaszinó. Története a „Belle Epoque” kezdetéhez köthető, alapjait 1861-ben tették le, akkor még szinte teljesen beépítetlen területen. Öt évvel később állt a város, Monte Carlo. A kaszinó főépületét Charles Garnier tervezte – nevéhez fűződik a párizsi Operaház is. Homlokzata neoklasszicista stílusú, középen kupolával, mellette két kisebb toronnyal. A főépülethez több melléképület csatlakozik, ezek szintén játéktermeknek adnak otthont, melyek május elseje kivételével minden nap tárt kapukkal várják a szerencsejátékok kedvelőit. Monte Carlo nem csupán a kaszinóról, hanem elegáns szállodáiról is nevezetes. A kaszinó-téren áll az 1864-ben épült, elegáns Hotel de Paris, a tér túlsó oldalán pedig a Café de Paris nemkevésbé szép épülete. A város vonzerejét részben e nagy tradíciókkal rendelkező objektumok adják, de a mai kor igényeihez igazodva folyamatosan zajlanak a fejlesztések az egész településen. Nemrégiben vehették birtokba a turisták a városmagtól, vagyis a kaszinó környékétől északkeletre elterülő partszakaszon az új strandot: a Plages du Larvotto-t, vagy a Monte Carlo Sporting Clubot.
Fontvieille a sziklától délnyugatra, részben a tengertől mesterségesen elhódított területen helyezkedik el. Idegenforgalmi és sportkomplexum, jachtkikötővel és egy ipari zónával. Itt áll a városképbe rendkívüli módon illeszkedő II. Lajos futballstadion. Fontvieille elképzelhetetlen lenne a parkok nélkül, ahol a világ különböző tájairól származó növényfajokat csodálhatunk meg, 40 hektáros területen. Grace hercegnő rózsakertje a nem kevesebb, mint 4000 rózsafával kellemes séták, vagy a csöndes szemlélődés helyszíne, kapui napkeltétől napnyugtáig nyitva állnak.
Moneghetti, a hegyoldalra felkúszó városrész, Fontvieilletől és Monaco Ville-től északnyugatra húzódik. Nevezetessége a Trópusi Kert. Domborzati adottságai, valamint a mediterrán és a hegyvidéki éghajlati elemek sajátos keveredése következtében rendkívüli adottságokkal rendelkező terület ideális helyszín a trópusi növények számára. A kertet 1933-ban adták át, a 7000 faj közül talán a leglátványosabbak a latin-amerikai és afrikai kaktuszok, vagy az óriás agavék az Azték-platóról.
(a szerző felvételei)
Szóljon hozzá!