Azok a régi szép idők… (Kor- és kórképek – 8.)
Szegény Sámuel, kineveztetvén ügyésznek abban a naivitásban lépte át a már említett egyazon folyosón lévő szobájának ajtaját, hogy immár teljesen egyenértékű tagja a testületnek. – Nagyot tévedett.
Szegény Sámuel, kineveztetvén ügyésznek abban a naivitásban lépte át a már említett egyazon folyosón lévő szobájának ajtaját, hogy immár teljesen egyenértékű tagja a testületnek. – Nagyot tévedett.
1. Megérkezel. Veszel egy levegőt és elindulsz. Tágra nyitod a szemed, nem érted mit is látsz. Messze van, elképzelhetetlenül nagy és összetett. Saját magad igazítod hát, átírod és leegyszerűsíted. Figyelsz, átsiklik rajtad bármi, röpke benyomásokat, gondolatokat megjegyzel, tartalékolsz.
Szeretek borismertetőket, kritikákat olvasni. Élvezetes olvasmányok akkor is, ha az olvasónak reménye sincs arra, hogy a leírt bort valaha megkóstolja. A kritikusok egyébként is olyan finom részleteket írnak le, amelyeket egyszerű halandó észlelni sem képes tanulatlan ízlelőbimbóival.
Örömmel tettem eleget Karl G. Auer az európai Wellness-hotelek sajtófőnöke meghívásának, aki a Tavaszébredés elnevezésű sajtónapokra invitált. Két és fél napot a Hotel Mitterwirtben, amely Salzburg tartományban a Hochkönigen lévő Dientenben található, és szintén ugyanennyi időt töltöttünk a Hoteldorf Pichlayrgutban amely Schladming mellett Stájerországban helyezkedik el.
– A laikus szemlélő annyit tud az úszómesterről, hogy ott járkál a medence szélén, nézi a lányokat, időnként sípol egyet. Ennél azonban sokkal összetettebb, sokféle ismeretet igénylő szakma ez.
Így kezdődött beszélgetésünk Várhegyi Attilával, a Hullámfürdő üzemvezetőjével, aki mellesleg az uszodamestereket – mert újabban ez a szakma hivatalos elnevezése – oktatja, vizsgáztatja, a MIOK Kft. Pécs felnőttképzési csoportjának tanfolyamain, immár nyolc éve.
Csodálatos délután. A langyos meleg, az erős, megújult színek már-már a hétköznapit is ünnepivé teszik. A napnak már ereje van, bár még nem éget annyira, csak lágyan melegít, mikor a szeszélyeit fitogtató enyhe tavaszi szellő odébb száll. Akkor pedig lehull lassan a felkavart, friss virágpor is…
Levelet hozott a posta, tértivevényeset.
Nofene.
Az öreg tanító nem örül neki, rég kapott ilyen hivataloskodó levelet, összerándul a gyomra.
A hétnapi hajókázás után Tokióból jövet hajónk, az Oriana kikötött Új-Zéland északi fővárosában, a Queens Warfon. A hajón 379 új-zélandi utas volt, akik velünk együtt az olimpiáról jöttek (1964). Őket kellett hazaszállítani. Az Oriana közben élelmiszert, gyümölcsöt és vizet vett fel és egy napot állt Aucklandban, azért barátainkkal még Ausztráliában indulás előtt úgy határoztunk, kihasználjuk ezt az egy napot és meglátogatjuk Rotorurát, az új-zélandi bennszülöttek – a maorik – fő tartózkodási helyét, mely Aucklandtól 239 kilométerre volt.
A csöppnyi, jól időzített visszatérési kísérlet után Sámuel immár elhagyhatta „gyarmati” őrhelyét, de a ki- és visszautazgatás megszűnte nem hozott részére könnyebbséget, sőt…
Néhány hónapja a Mindentudás Egyetemén tartott előadásomban az atomerőművek építése és működtetése mellett érveltem. Elmondtam, hogy „sugárözönben élünk”, és ehhez a megszokott sugárzáshoz csak jelentéktelen többletet ad az atomipar. Barátaim a paksi üzemzavar híreit hallva megkérdezték, a történtek fényében nem akarom-e átértékelni, módosítani álláspontomat.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes