Hallod-e Rozika te, gyerünk a moziba be…
Fejezetek a pécsi mozik történetéből
A tarka népek közt jó ülni csöndben,
S a tarka képeket elnézni jó.
Száguldani a múltban és jövőben
És látni, hogy gyűl s vész a millió.
Szegény apacs hogy ugrál háztetőkön
S dúsgazdag úr a yachton hogy lakik,
Mulatni a sok póruljárt ripőkön,
Míg annyi híres zene hallatik.
És jó csodálni oly sok nagy szerelmet
És kis kalandot, míg a félhomály
Beföd száz gondot lágyan, mint a selymek
És eltakar sok csókot a sóvár,
Irigy szemektől és oly bús dolog
Magányosan ballagni haza végre
A szürkeségbe és a kicsiségbe,
Mint börtönükbe a kalandorok!
(Juhász Gyula: A moziban)
Napjainkban számtalan TV csatorna között válogathat az ember. Hát igen, választék van, de a színvonal…
Mint mindig, amikor napjaink sivár szürkeségével nincs kedvem szembenézni, marad számomra a múltba fordulás. Régi újságokat, könyveket forgatok át és mindig „kihullik” belőlük a kincs.
Ismét szerencsém volt. Ráakadtam a pécsi mozik történetének néhány igen érdekes momentumára.
Eddigi szokásom szerint az egykori pécsi lapokkal kezdtem el a kutatást. A Pécsi Naplóban meg is találtam az első lépést.
Pécsi mozik hőskoráról készítettem egy kis összefoglalót. De az én mozitörténetem mégsem Pécsett indult, hanem egy Zengő aljai kisfaluban, Hosszúhetényben. Itt éltem le kamaszéveimet, amelyek legfőbb kulturális eseménye a heti mozielőadás volt. Színtere a falu kocsmájának egykori nagyterme volt. Ha jól emlékszem, az első film, amit itt láttam egy háborús francia film volt, „Harc a sínekért”. És nehogy elfeledkezzem a sok unalmas, „léleknemesítő” szovjet filmről. Hát bizony ezekből is volt szép számmal…
A mozi varázsa azonban szerencsére „rendszerálló”. Diadalmaskodik a világmegváltó eszmék felett.
Csak egy kis rövid technikatörténeti időutazás.
Edison 1891-ben szabadalmaztatta kinetoscope-ját, ami valójában csak egy kukucskáló doboz volt, melybe belenézve elevenedett meg egy történet, a filmszalag folyamatos elhaladásával a lencse előtt.
A Lumière testvérek 1895. december 28-án egy párizsi kávéházban mutatták be kinematográfjukat. Talán innen beszélhetünk először igazi moziról.
A francia Pathé fivérek, a Pathé Cinema céget saját filmek gyártására alapították. A Pathé Fréres pedig a kinematográfok építésével foglalkozott. A két vállalkozás vezető pozíciót vívott ki egész Európában.
Edison kinematográfhja Pécsett
Az 1896. év késő őszének nagy szenzációja volt, hogy a nemrég átadott pécsi Nemzeti Színházban (1895) megjelent – tudomásom szerint – első alkalommal a mozi.
„Edison legújabb találmánya a pécsi Nemzeti Színházban. Jövő kedden és a rákövetkező napokon a pécsi Nemzeti Szính
ázban egy német vállalkozó be fogja mutatni Edison legújabb találmányát, a kinematografh-ot, mely Amerikában és Angliában már két év előtt, újabban, pedig nálunk is nagy feltűnést keltett. A kinematograph a fényképek egész csoportozatát örökíti meg a lefényképezett tárgyak mozgásával, munkájával, tevékenységével és a lefényképezett tárgyakat vagy személyeket oly híven adja vissza forgásaiban, hogy élő alakokat vélünk magunk előtt látni. Így balett, színi előadások, verekedések egymásutánját tárja annak szemei elé, aki a kinematograph gépbe néz. Itt, a mi színházunkban már a találmány egy újabb stádiumával fogunk megismerkedni, amennyiben nem kell már a gépbe nézni, hanem a gép a sötét színpadon elhelyezett falra vetíti vissza a lefényképezett tárgyakat, cirkuszmutatványokat, a gőzmozdony tevékenységét, a balett táncát, és ha addigra megérkeznek, a cárnak Párizsba való bevonulását. Minden esetre rendkívül tanulságos és érdekes ezen mutatvány melyre a „Kis hörcsög” fölvonás közeiben kerül majd a sor. Edison (Thomas Alva Edison 1847-1931) oly találmányával ismerkedünk meg, melynek ma tudományos és művészet terén kétségtelenül még nagy jövője van.” (Pécsi Napló, 1896. november 14.)
Másfél évvel később újabb nagy attrakcióra került sor. A Scholtz féle sörcsarnokban megszületett a „gasztrómozi”.
„Edison ismét meglepte a világot egy találmánnyal, mely érdekességénél fogva túlszárnyal mindent, ami eddig volt. Az események oly megkapóan varázsoltatnak a néző elé, a jeleneteket oly természethűen látja az ember, mintha ott lenne a jelenet alkalmával. Taumatograf a neve e találmánynak, mely élőképet varázsol elénk, hol az alakok mozognak, járnak, kelnek mint az életben. Olvasóink becses figyelmébe ajánljuk e találmányt, mely ma és még két estén át látható a Scholtz-féle sörcsarnok nagytermében, a Sörház utcában.
Helyárak: I. hely 80 krajcár, II. hely 50 krajcár, III. hely 30 krajcár.
A jelenetek a következők: Csók az álarcos bálban, a török-görög háború, bohózatos jelenet, fürdő a házban, a német császár érkezése Stettinbe, a műfestő, művész a jégen. Végre egyedül, a keleti expresszvonat érkezése Konstantinápolyba, a madridi bikaviadal, két expresszvonat Berlinben. Nansen utazása az északi sark felé.” (Pécsi Napló, 1898. március 5.)
Csak egy rövid kiegészítés: Azoknak a kedves „Hetedhéthatár” olvasóknak, akik további részletekre is kíváncsiak a pécsi mozi történettel kapcsolatban, szíves figyelmükbe ajánlom Márfi Attila, tudós levéltárosunk e témában megírt tanulmányait.
Szóljon hozzá!